Beszéljen a saját tapasztalatáról.
– Amikor pasztorálpszichológiát tanultam, volt egy külön tanegységünk a gyermeklélektanról. Nagyon élveztem, hiszen szülőként és hitoktatóként is fontos ismeretet kaptam, hogyan épül fel egy gyermek érzelemvilága, gondolkodása,Izgalmas volt beszélgetni arról, hogyan alakul a gyermek életében a mese világa, a képzeleti és valóság világa és hogyan tudja segíteni mindez a fejlődését… A mi családunk életébe is ,,szertartásként” épült be, hogy elalvás előtt mesét olvastunk gyermekeinknek, az ,,álomvilágot” mesevilágba helyeztük. A kicsik számára a mesei történet, amit a szülővel együtt átélnek, a későbbiekben is nagyon hasznos élmény lesz, egészen más minőségű felnőttek lehetnek. Ma kevés szülő tud (és akar) ilyen kötetlen időt szánni a gyermekre, sokan haszontalan időtöltésnek gondolják. Ma inkább ,,helikopterszülők” vagyunk, ,,felülről” szervezzük a gyermek életét, osztjuk be a napját, idejét, igazából nem érdekel bennünket, hogy a gyermek, mit szeretne és mit nem. Kevés az a minőségi idő,- pedig ez a legfontosabb – amikor a gyerekkel ,,csak úgy” vagyunk. Az olasz úgy hívja ezt, hogy dolcefarniente, azaz édes semmitevés. Ahogy könyvet olvasgatva összebújnak édesanyával-édesapával, a közös meseolvasásra az önmagában egyfajta immunerősítő terápia is. Hiszen bizonyított tény, ez a szoros kapcsolat nem csak izgalmas szertartása a szülő –gyerek kapcsolatában, hanem nyugalmat, biztonságot, törődést adó érzést nyújt a gyermek központi idegrendszerének. A mesehallgatás közben a gyerek a képzelő- erejét használva helyezkedik bele a főszereplő vagy más, számára szimpatikus figura szerepébe, azonosítja magát vele. És elkezd rajta gondolkodni, elkezdi feldolgozni. Tehát a hétfejű sárkány nem azért szerepel a mesében, hogy ezzel a gyereket riogassuk, hanem, mert a szegénylegény vagy a legkisebb királyfi le tudja győzni, hős lesz belőle. Azonosul a mesét hallgató gyerek a főszereplővel. Felnőtként is tud küzdeni a mesét hallgató gyermek a „sárkányaival” a gondjaival, nehézségeivel, kríziseivel.
Végeztek egy kísérletet Amerikában: olyan gyerekeket vizsgáltak, akik megélték a szülőkkel a meseolvasást, és olyanokat, akik inkább tévét néztek órákon át. Az eredmény egyértelmű volt: minden területen sokkal jobban teljesítettek a mesét hallgatók gyerekek, logikus gondolkodásuk fejlettebb volt, érzelmileg stabilabb és megküzdési mechanizmusaiban gazdagabbak, mint a másik csoport tagjai. A tévében látva nem tudja a gyerek átélni azokat az izgalmakat, amit a meseolvasás kapcsán. Mert a képernyőn át ezek az izgalmak, impulzusok direktben jönnek, ,,megképesítve” kapja mindazt, amit el kellene képzelnie vagy a fantázia világába tovább tudja gondolni, rajzolni, érezni. Az olvasott mesében a gyermek készül fel az érzelmeivel, és építi föl magában az izgalmat és él meg csalódást, bánatot vagy éppen örömöket. A képi formában erre nem készül csak jön és már megy is tovább, vagyis nem tartós érzelmek érik a gyermeket.
Említette, hogy a felnőtt korra is kihat ez a gyermeki élmény. Ez miben nyilvánul meg?
– Az, hogy az ember gyerekkorában ,,harcolt” a hétfejű sárkánnyal, a boszorkánnyal, egyfajta megküzdési mechanizmust ad a felnőtti életre, egészséges személyiséget alakít. Könnyebben találunk megoldásokat bizonyos élethelyzetekre. A kisiskolást is segíti „megküzdeni” a tanulás nehézségeivel, az előtte álló próbatételekkel –, hiszen a küzdelem számára már nem idegen. Előtte a példa, hogy a mesebeli kiskirály, a szegénylegény vagy a csillagszemű juhász milyen bölcs volt, hogyan lett belőle győztes, aki elnyerte a királykisasszony kezét, meg a fele királyságot… És felnőttként is nagy segítség, amikor a gyermekkorban átélt, élmény szerűen feldolgozott mesékből származó megküzdési stratégiákból elő tudjuk venni az adekvát megoldás. Egy másik vizsgálatot szerint 40-50 évesek körében végeztek, s akik hallgattak mesét, azok az iskolákban jobb eredményeket értek el, munkájukban sikeresebbek voltak, jobban értették, mit jelent a család, a házasság, a kapcsolat, a gyermekvállalás, a nehézségek elviselése…stb. Akik csak tévéztek, kevésbé tudtak teljesíteni. S előjött az a probléma is, hogy mivel nem élte ki magát gyermekkorában, hogy ő a királylány vagy a királyfi, aki problémákat old meg, és viszi valamire, 35-40 éves korukra kezdték el kialakítani az életvitelükben, magatartásukban. Egy torz énkép alakul ki a saját „királykodásukról” – ilyen életkorban. A férfiak esetleg bőrdzsekit, motort vesznek, elindulnak világot látni, keresik a próbatételeket akkor is, ha már van családjuk. A nők döbbenetes vásárlásba kezdenek, veszik a ,,királynői ruhákat” kezdődik a fogyókúra, a hogyan nézek ki, mit változtassak magamon….szóval hosszú a felsorolni a felnőttek királyságáért tett erőfeszítéseket.
És mi a helyzet az ún. LMBTQ ,,érzékenyítő” mesekönyvvel?
– Sokan elmondták már a véleményüket ennek az ál mesekönyvnek a tartalmáról. Egyet kell érteni szakmai alapok miatt is és mint keresztény értékeket vállaló Dr. Bagdy Emőke professzorasszonnyal. Minél jobban elbizonytalanodik a személy, akár a saját identitásában, – jelen esetben a nemi identitásában, – annál jobban lesz kiszolgáltatottá és befolyásolhatóvá az egyénisége. Neves pszichológusok könyveket írtak arról, hogy a gyermek egészséges és biztos környezete a család, apa és anya mintáját, értékeit követve. Így lesz a fejlődése harmonikus, élete stabil. A pedagógia sokat fejlődött abban a tekintetben, hogy kezelni tudja azokat a gyerekeket, akik magatartás zavarral küszködnek, vagy részképesség problémákmiatt kell őket esetleg fejleszteni. A pedagógia folyamatos fejlődése volt, hogy ezekre a problémákra egzakt válaszokat tudott adni. Az óvodapedagógusok is tudják ezeket a módszertanokat, ismerik a nehézségeket, tudják a gyermeklélektan alapjait. Egy ilyen ál – mesekönyv távol áll a komoly szakmai kompetenciáktól, de nem is ez volt a célja ennek a kiadványnak. Fájdalmas megélni, hogy mesekönyv formába bújtatva természetellenes, nem normális ideológiák jelennek meg, amelyek ráadásul teljesen kívül esnek a gyermek érdeklődési körén. Nagyon rossz tévút lenne a társadalomnak, ha ilyen bújtatottan becsomagolt, nem emészthető ,,mesék” kerülnének a könyves- polcokra. Ez elbizonytalanítja, megzavarja, vagy éppen a pszichoszexuális fejlődését akadályozza a gyermeknek –, mindenképpen rosszat tesz. Belegondoltunk ennek a következményeibe, hogy mennyi gyerek lesz szorongó, bizonytalan, kiszolgáltatott a felnőttek magatartása miatt. Kozéki Béla mondta azt, hogy fából vaskarika az a liberalizmus, mely az sem tudja tolerálni, hogy a másik nem liberális. Ennyi jár nekünk, hogy tolerálják a nem liberális véleményünket….is!
.
Dobos Klára/Új Misszió (www.ujmisszio.hu)
A videóban http://ujmisszio.hu/mesebeli-edes-semmitteves/ a beszélgetés részlete hallható – az illusztrációs képsorok Budapesten, a Janikovszky Éva parkban készültek.
A teljes beszélgetés alapján készült cikk az Új Misszió folyóirat 2020 novemberi számában olvasható.
Nyitóképünk forrása:www.astronet.hu
