Az elmúlt hetekben sokan nekem szegezték ezt a kérdést. Hogyan áll talpra a covid után az Egyház, a kis egyházközségek, a közösségek, lesz – e lelkierő az atyákban reményt és biztatást nyújtani a templomokban és azon kívül.
Sajnos a világtörténelemben több világjárvány okozott drámai fordulatot az emberi sorsokban és veszített el jó egyházi személyeket és jó híveket. Csak úgy mint most, ebben a vészterhes időkben. Imákat kérnek közösségi oldalakon édesapákért és édesanyákért, papokért és más felekezetű lelkészekért, kórházba került művészekért, politikusokért, orvosokért, ápolókért, pedagógusokért és még sorolhatnám….
Nehéz időszak van mögöttünk és némi remény van előttünk. Lelkileg kimerült családok és gyerekek, orvosok és kórházi dolgozók, nagyszülők, és házi segítségben fáradozók. Félelem, aggódás, a jövőtől való rettegés gondolatai vannak naponta az emberi fejekben. Lehet így élni? Egyértelműen nem!
Lesz – e normális élet a Covid után? Mindenkit megnyugtatok, hogy igen lesz. Remélem ez az év a Credo éve lesz. Vagyis a hitnek az éve. Nem a nagypénteké volt az utolsó szó, hanem a Húsvét vasárnapé a Feltámadásé. Krisztus Feltámadása az emberiség feltámadását is jelenti. Akkor lesz igazán újból életünk, ha Krisztus újból és visszavonhatatlanul élni kezd bennünk, élni kezd a sorsunkban az éltünkben. Ha nem változtat meg bennünket a napi híradások tragédiája, ha nem rendülünk meg naponta az elhunytak miatt, s ha nem érzünk mélyen együtt a gyászolókkal, akkor még nem fáj eléggé az élet.
Kell, hogy változtassunk az életünk ritmusán a Covid után. Kell hogy rádöbbenjünk ez az élet, nem tud megadni mindent, de elveszi belőlünk még azt is, ami emberré tesz bennünket. Nem engedhetjük, hogy elbizonytalanodjunk a hitünkben. Óriási űr van az emberi lélekben és az is marad, ha nem találunk válaszokat a hit szemszögéből az életünk kérdéseire a járvány után.
A gonosz mégis akkor támad, amikor a világ és a világban élő ember a járvány miatt a leggyengébb. Új világrend van kialakulóban, halljuk nap mint nap, a megmondó emberektől és azt is, hogy milyen világot akarnak a globális nagyhatalmak és üzleti érdekek. Való igaz, amit látunk nem boldogít. Mindent kiiktatnak, ami érték, vallás, hit, emberség. Helyette jön az egoizmus, az univerzális ezoterikus vallás, tradíciók és hagyományok nélkül felépített össze turmixolt spiritualizmus . Eltörölni mindet, ami személyes Istenhez, Megváltóhoz köti az ember hitét. Nem az egyháznak kell asszimilálódni ehhez az új világrendhez, hanem magának az új világrendnek kell alkalmazkodni az egyház egyetemes tanításához.Nem kell új világrend, hanem, amit az Isten alkotott, azt kellen rendbe tenni, az Evangélium tanítása szerint. Az Egyház nem adhatja a nevét, az Új Világrend szűk kissebségéhezcsak azért, mert ma a közízlés ezt várja el tőle. A tolerancia azt is jelenti, hogy a tolerálják a keresztények jogait és persze a szülők jogait. Például a szülők felelősége, hogy a gyermekét megkeresztelje, „mert a keresztség az első és legszükségesebb szentség, amely megszabadít miden bűntől, Isten gyermekévé és az Egyház tagjává tesz”. (Katekizmus) Ne egy külső ideológia helyettesítse a szülői akaratot és döntést, mert a szülő elementáris joga nevelni, mindaddig, amig él!
Ha nem az Isten által megalkotta Világ és a világban élő ember élet védelme és értéke áll a prioritások sorrendjében, akkor az embertelenség vírusa tovább marad az életünkben mind gondolnánk.
Reménykedjünk, hogy a covid utáni időszak felébreszti bennünk a Keresztény hitünk alvó és szunnyadó hamuját, felébreszt bennünket, hogy milyen világot akarnak ránk kényszeríteni. A mi új világunk a Credonk lesz, a hitvallásunk, melyet nem szavakkal és elméletekkel védünk meg, hanem hiteles tanúságtevő bátor keresztény életünkkel.
Nyitóképünk forrása: https://www.evangelikus.hu/
