Kedves Látogató! Szeretettel köszöntöm az oldalamon. Szerzőtársaimmal együtt egy olyan szakmai fórumot hoztunk létre, mely ötvözi a pszichológiát és a keresztény tanítást, a kinyilatkoztatott igazságot. Írásainkban segítséget szeretnénk nyújtani a hitben megtorpant, de Istent szüntelenül kereső embereknek. De a családoknak és a gyermekeket nevelőknek is kiemelt figyelmet szentelnek írásaink. A mai világban nehéz eldönteni ki, milyen hivatást választ. Ezért is foglalkozunk mélyebben a hivatás gondozással, és annak megtartásával. Köszönjük, hogy megtisztel figyelmével. A jóhírünket vigye el barátaihoz, ismerőseihez.
László atya
Az ember mindig kereste Istent. Kereste a csillagok mögött, a természet erejében, a filozófia gondolataiban, saját szívének mélyén. A filozófia eljuthat addig a felismerésig, hogy a világ nem önmagától van, hogy létezik egy örök és végtelen Valóság, akit Istennek nevezünk. Az emberi értelem képes felismerni a Teremtő nyomait a teremtett
Mit jelent valójában a Húsvét? Sokszor úgy tűnik, mintha csak egy szép, megható történetet ünnepelnénk, egy vallási eseményt, amelynek hangulata van, de kevés köze a mindennapjainkhoz. Pedig Húsvét nem dísz, nem emlék, hanem valami egészen radikális: élet. Azt hirdeti, hogy nincs végleg elveszett helyzet, nincs olyan kudarc, amelyből ne lehetne
Öröm? Ideák? Krízis? Megoldandó problémák és feladatok? Rövidtávú tűzoltás vagy hosszú távú gondolkodás? Ez néhány, a papi életben is felmerülő kérdés, amelyekre egy életen át keressük a válaszokat. Ez a mű hiánypótló és bátor vállalkozás: átfogó, integrált szemléletben tárgyalja a katolikus papi hivatás egész életútját, a hivatás ébredésétől egészen az
Korunk egyik legjellegzetesebb jelensége, hogy az emberek egyre szívesebben nevezik magukat „spirituálisnak”, miközben egyre kevésbé vallásosak a szó hagyományos értelmében. A két fogalom azonban nem azonos, és összetévesztésük nem csupán nyelvi pontatlanság, hanem lelkipásztori és pasztorálpszichológiai szempontból is komoly következményekkel jár. A kérdés nem pusztán elméleti: az ember Istenhez való
A kereszténység egyik legnagyobb veszélye nem kívülről fenyeget. Nem az üldözés, nem a szekularizáció, sőt még csak nem is az ateizmus. A legnagyobb veszély belülről jön: a képmutatásból. Amikor a hit nyelve megmarad, de az élet már nem követi. A képmutatás mindig ott kezdődik, amikor a hit elveszíti a súlyát,
Miért téved, aki a hívő embert „lelki sérültnek” nézi? A hitet sokan ma is gyanakvással figyelik: mintha a vallásosság a gyengeség jele lenne, és a hívő ember szükségképpen traumatizáltabb volna másoknál. A lélektan és a lelkipásztori tapasztalat azonban mást mutat: nem a hit betegít, hanem a torz vallásosság és a
