Kedves Látogató! Szeretettel köszöntöm az oldalamon. Szerzőtársaimmal együtt egy olyan szakmai fórumot hoztunk létre, mely ötvözi a pszichológiát és a keresztény tanítást, a kinyilatkoztatott igazságot. Írásainkban segítséget szeretnénk nyújtani a hitben megtorpant, de Istent szüntelenül kereső embereknek. De a családoknak és a gyermekeket nevelőknek is kiemelt figyelmet szentelnek írásaink. A mai világban nehéz eldönteni ki, milyen hivatást választ. Ezért is foglalkozunk mélyebben a hivatás gondozással, és annak megtartásával. Köszönjük, hogy megtisztel figyelmével. A jóhírünket vigye el barátaihoz, ismerőseihez.
László atya
Harminc vagy negyven év felett egyedül lenni ma már sokak szemében gyanús. Mintha az embernek mentegetőznie kellene: miért nincs még „valakije”, miért nincs gyűrű az ujján, miért nincs közös fotó, miért nincs gyerekzsivaj a háttérben. És ilyenkor jönnek a jól ismert mondatok: „engedd lejjebb az igényeidet”, „ne válogass”, „csak adj
Az egyházat sokan a kiengesztelődés, a megbocsátás és a szeretet otthonának képzelik. Okkal. Hiszen az evangélium szívében a megbékélés, a közösség és az irgalom áll. Mégis, aki valóban belülről ismeri az egyházi életet, jól tudja, hogy a templom falai között sem ismeretlenek a konfliktusok, a feszültségek, a fájdalmas kimondatlanságok. Sőt,
Az év vége mindig egy különös határvonal. Nem csupán egy dátum a naptárban, hanem egy lelki átjáró is, ahol lehetőség nyílik arra, hogy letisztuljanak bennünk dolgok. Megállunk egy pillanatra, és végignézünk az elmúlt hónapokon, a megtett utakon, az arcokon, akik velünk jöttek és azokon is, akik közben eltűntek. Nem mindenki
A tanulmány az anapsziché fogalmát vezeti be a pasztorálpszichológiai diskurzusba mint a lélek transzcendens ébredésének integratív leírását. A szerző amellett érvel, hogy a lelki kísérés és a pszichológiai segítés határterületén megjelenő megújulási folyamatok nem ragadhatók meg kielégítően sem a klasszikus pszichológiai, sem a hagyományos spirituális kategóriák segítségével. Az anapsziché új
Az ünnepre való készület napjai gyakran sajátos kettősséget hordoznak. A körülöttünk lévő világ egyre sürgetőbben zakatol, miközben a liturgia csendes, lassú, szinte lélegzet-vételnél is finomabb ritmust kínál. Ebben a feszültségben sokan érzik úgy, mintha két világ között rekedtek volna: egyik oldalon a feladatok, elvárások, a „készen kell lennem valamire” kényszere,
A párkapcsolat az a különös és egyszerre szent tér, ahol két ember történetei találkoznak. Nemcsak a jelen örömei, hanem a múlt árnyai is megjelennek benne, sokszor anélkül, hogy meghívtuk volna őket. Vannak emberek, akik gyerekkori vagy korábbi kapcsolati traumákat hoznak magukkal, s ezek a sebek a legváratlanabb pillanatokban képesek feléledni.
