Kedves Látogató! Szeretettel köszöntöm az oldalamon. Szerzőtársaimmal együtt egy olyan szakmai fórumot hoztunk létre, mely ötvözi a pszichológiát és a keresztény tanítást, a kinyilatkoztatott igazságot. Írásainkban segítséget szeretnénk nyújtani a hitben megtorpant, de Istent szüntelenül kereső embereknek. De a családoknak és a gyermekeket nevelőknek is kiemelt figyelmet szentelnek írásaink. A mai világban nehéz eldönteni ki, milyen hivatást választ. Ezért is foglalkozunk mélyebben a hivatás gondozással, és annak megtartásával. Köszönjük, hogy megtisztel figyelmével. A jóhírünket vigye el barátaihoz, ismerőseihez.
László atya
„A szeretet nem határtalanság, hanem határokkal őrzött igen.” Laci atya. Sokunk tapasztalata, hogy éppen a kedves, megbízható, érzelmileg érzékeny emberek sérülnek a legmélyebben. Ők azok, akik meghallgatnak, visznek még egy kört, észreveszik a kimondatlan fájdalmat is és éppen ezért könnyen célponttá válnak. A kérdés nem az, hogy rossz-e jónak lenni,
A digitális korszakban kapcsolatok születnek és szakadnak meg egyetlen kattintással. A közösségi média világa sok lehetőséget ad az összekapcsolódásra, ugyanakkor újfajta sebeket is okoz. Az egyik legkeményebb gesztus a „letiltás”, amikor valaki teljesen megszünteti a kapcsolatot, és láthatatlanná válik a másik számára. Bár első pillantásra technikai műveletnek tűnik, valójában mély
A felnőtté válás mindig is kihívásokkal teli életszakasz volt, de a mai fiatalok számára úgy tűnik, a felelősségvállalás és az elköteleződés soha nem látott nehézséget jelent. Gyakran halljuk, hogy „nem akarnak letelepedni”, „kerülik a hosszú távú döntéseket”, vagy „félnek a felelősségtől”. Valóban gyengébbek lennének a mai fiatalok? Vagy inkább a
A papi hivatás első évtizede meghatározó időszak a személyes, spirituális és szolgálati identitás alakulásában. A kezdeti időszakot áthatja az elhivatottság, a lendület és az idealizmus, de ezzel párhuzamosan szinte törvényszerűen jelentkeznek azok a belső feszültségek, amelyek a papi lét realitásával, a magány tapasztalatával, a spirituális ürességgel és a szerepidentitás megingásával
Az önismeret fontosságát ma már senki sem kérdőjelezi meg. De vajon lehet-e túl sokat foglalkozni önmagunkkal? Hol húzódik a határ a segítő önreflexió és a bénító túlagyalás között? Milyen következményekkel járhat az, ha a pszichológiai gondolkodást az élet elé helyezzük? A válaszokat a lélek oldaláról keressük – szakmai és pasztorálpszichológiai
Sok félreértés övezi az alázat fogalmát – nemcsak a világi gondolkodásban, hanem sajnos keresztény körökben is. Gyakran összekeverik a megalázkodással, gyengeséggel vagy személyiség nélküli „belesimulással”. Pedig az alázat nem önmagunk feladása, hanem annak a bölcs és belső szabadságban gyökerező felismerése, hogy kik vagyunk Isten előtt – nem többek, de nem
