Okság, kölcsönhatás Korábban említettem, hogy az öröm- és boldogságkeresés egyik kulcsfontosságú állomása, és lehet, hogy egyben megoldása is az elégedettség elérése. Elégedettség az, amikor valaki megelégszik azzal, ami van, ahogyan van. Az elégedettség érzése viszont nagyon szubjektív fogalom, egyrészt azért, mert nagyon szubjektívek és relatívak a feltételei. Mert feltételei mindig

Megközelítési dimenziók             „Valósítsd meg önmagad!”- számtalan programot, előadást szentelnek e témának, és nem véletlenül nagy érdeklődés övezi.             Köznapi értelemben az önmegvalósítás kapcsán többnyire az adott társadalom és kultúra számára sikernek és karriernek definiáltak elérésére asszociálunk, vágyainknak, motivációinknak a teljes megélése, önmagunkra vonatkozó elképzeléseinknek megvalósítása által, hogy azzá váljunk,

A kereszténység és az öröm A kereszténység mit mond a boldogságról, annak eléréséről? „Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek!” (Fil4, 4), vagy „Legyetek hálásak…”(Kol3, 16), „Adjatok hálát mindenért, mert Isten ezt kívánja mindnyájatoktól Krisztus Jézusban.” (1Tessz 5, 18). Jézus is úgy búcsúzik tanítványaitól, hogy „…De viszontlátlak benneteket,

Öröm, boldogság Minden ember vágya az öröm és a boldogság elérése és lehetőség szerint, a fenntartása. Gyakran történik hivatkozás a Kr.e. 4. században élt és tevékenykedett görög filozófusra és tudósra, Arisztotelészre, aki szerint az emberi élet végső célja a boldogság (eudaimonia). Hívőként némi korrekcióval azt mondhatjuk, hogy a végső cél

„A mának elég a maga baja.” Ebben a címkézésektől, minősítésektől mentes megfigyelő tudatossági állapotban, amelyet egyébként a lélektan mindfulness (Jon-Kabbat Zin) néven ismer, és alkalmaz a terápiában is (MBCT: mindfulness based cognitive therapy; MBSR: mindfulness based stress redaction), és amelynek párhuzamai a keresztény lelkiéletben is megtalálhatók (szemlélődés, kontempláció), lehetőség nyílik

„Egymás terhét hordozzátok…!” Bár valójában nehezen lehet a lelkigondozás kifejezést egzakt módon definiálni, mégis önálló (egyházi) munkaterület, közismert kifejezés és terminus technicus. A lelkigondozás nem pszichoterápia, még ha a pasztorálpszichológia korai, meghatározó képviselőinek volt is olyan törekvése, amely a pasztorálpszichológiai lelkigondozást az egyházi szolgálatok olyan önálló területeként kezeli, amelyet csak

Pasztorálpszichológia és családrekonstrukció       A teológia szerint az ember kapcsolatra teremtett lény, kapcsolatokban és kapcsolatok által teljesedhet ki, vagy éppen szűkülhet be. A pasztorálpszichológiai alapú személyiségfejlesztő munka nélkülözhetetlen része a (vallásos) hitbeli, teológiai vonatozások feltárása, a személyes teológiai koncepció és hitvallás (személyiségspecifikus credo, Klaus Winkler) kialakítása. Ennek fontos altémái lehetnek: –

Személyiségfejlesztés és segítő szakma A segítő foglalkozások esetén egyik alapvető szabály, hogy az egyik elsődleges és legfontosabb eszköz munkája során a segítő saját személyisége. Ehhez hozzátartozik a személyes és professzionális identitás kialakítása, amelynek alapvető eleme a szükséges kompetenciák tudatosítása, esetleg a hiányzók megszerzése, a belső erőforrások mobilizálása és a hiányzók

Az egészséges vallásosság pszichodinamikájára, motivációs struktúrájára, a teljesség igénye nélkül, a következők jellemzők: internalizált (belsővé, sajáttá vált) vallási, hitbeli és erkölcsi elvek; hála képessége és pozitív önértékelés, életszemlélet; Isten akaratának és a saját akaratnak olyan harmonikus összehangolása, mely sem regresszív kiskorúságban nem tart, sem nem táptalaja az Isten nélküli önös

A destruktív vallásosság és hitrendszer egyik fő oka és egyben indikátorai a torz istenképek. Hangsúlyozzuk a ’torz’, ’helytelen’ jelzőket, mert egyébként minden ember szükségszerűen mentális képeket alkot Istenről (bár a „ne csinálj magadnak faragott képet” csak átvitt értelemben, de így is megfontolandó lenne, s nem véletlenül egyik fő törekvése a

A vallásgyakorlás egészségvédő és reparatív funkciójával számos kutatás és tanulmány foglalkozik. A megbetegítő formájával csakúgy. Nem újkeletű kifejezés pl. az ekkleziogén vagy ekkleziolagén neurózis. Vallásosság alatt jelen esetben egy adott intézményes vallás elkötelezett követőjének és gyakorlójának habitusát értjük, függetlenül attól, hogy mely vallásról van szó. Ebből kifolyólag a vallás(osság) szűkebb