Az egyházat sokan a kiengesztelődés, a megbocsátás és a szeretet otthonának képzelik. Okkal. Hiszen az evangélium szívében a megbékélés, a közösség és az irgalom áll. Mégis, aki valóban belülről ismeri az egyházi életet, jól tudja, hogy a templom falai között sem ismeretlenek a konfliktusok, a feszültségek, a fájdalmas kimondatlanságok. Sőt,

Az év vége mindig egy különös határvonal. Nem csupán egy dátum a naptárban, hanem egy lelki átjáró is, ahol lehetőség nyílik arra, hogy letisztuljanak bennünk dolgok. Megállunk egy pillanatra, és végignézünk az elmúlt hónapokon, a megtett utakon, az arcokon, akik velünk jöttek és azokon is, akik közben eltűntek. Nem mindenki

A tanulmány az anapsziché fogalmát vezeti be a pasztorálpszichológiai diskurzusba mint a lélek transzcendens ébredésének integratív leírását. A szerző amellett érvel, hogy a lelki kísérés és a pszichológiai segítés határterületén megjelenő megújulási folyamatok nem ragadhatók meg kielégítően sem a klasszikus pszichológiai, sem a hagyományos spirituális kategóriák segítségével. Az anapsziché új

Az ünnepre való készület napjai gyakran sajátos kettősséget hordoznak. A körülöttünk lévő világ egyre sürgetőbben zakatol, miközben a liturgia csendes, lassú, szinte lélegzet-vételnél is finomabb ritmust kínál. Ebben a feszültségben sokan érzik úgy, mintha két világ között rekedtek volna: egyik oldalon a feladatok, elvárások, a „készen kell lennem valamire” kényszere,

A párkapcsolat az a különös és egyszerre szent tér, ahol két ember történetei találkoznak. Nemcsak a jelen örömei, hanem a múlt árnyai is megjelennek benne, sokszor anélkül, hogy meghívtuk volna őket. Vannak emberek, akik gyerekkori vagy korábbi kapcsolati traumákat hoznak magukkal, s ezek a sebek a legváratlanabb pillanatokban képesek feléledni.

Már novemberben kigyúlnak a fények, a boltok harsogják a karácsonyi zenét, a reklámok lelkünkre kötik a kötelező meghittséget. Kívül minden ünnepivé válik, miközben a belső csend még el sem kezdődött. A dísz megmaradt, de a tartalom elpárolgott. A karácsony márkává lett – Krisztus nélkül. Ünneplünk, csak épp nem tudjuk, mit.

Az emberiség új korszak küszöbén áll. A mesterséges intelligencia már nemcsak a technológiát, hanem a mindennapi életet is formálja: dolgozik, beszél, tanácsot ad, olykor még „meghallgat” is. De közben egyre élesebben felmerül a kérdés: mit jelent embernek maradni egy olyan világban, ahol a kapcsolataink egy része gépeken keresztül zajlik, és

A papi élet méltósága és terhe egyaránt a szívünkbe van írva. Kevesen tudják kívülről, hogy a pap nemcsak tanít, keresztel, esket, temet és vezeti a közösséget, hanem küzd a saját emberi határaival, a kapcsolatai nehézségeivel, belső csendjeivel  és néha kimondatlan sebeket hordoz. Az Újszövetségben Pál apostol hajótörésének története (ApCsel 27–28)

„A csend is válasz, csak nem a szívből, hanem az egóból jön.” Vannak barátságok, amelyek nem veszekedéssel érnek véget, hanem csenddel. Nem történik drámai szakítás, nincsenek bántó mondatok, csak az egyik fél eltűnik. Elolvassa az üzenetet, de nem válaszol. Napok, hetek telnek el, és a kapcsolat lassan kihűl. Ez a

A szorongás nem mindig remegés, pánik vagy zártság. Van, amikor öltönyt hord, pontos, mosolygós, sőt, inspiráló. A magasan funkcionáló szorongás olyan belső állapot, amelyben az ember külsőleg megfelel, teljesít, sőt, sokszor sikeres is, miközben belül állandó feszültséget él át. Mint lelkipásztorok és kísérők, gyakran találkozunk olyanokkal, akik kifelé a hit

Valamennyien tapasztaltuk már, milyen az, amikor gondolataink – láthatatlan belső hangok – korlátoznak, megbénítanak, sőt, gátat szabnak a fejlődésünknek. Ezek a gondolatok lehetnek bizonytalanítók, lehúzóak, vádlóak: „Nem vagy elég jó”, „Elrontod úgyis”, „Nincs benned elég erő”. A következmények pedig nemcsak lelki szinten jelentkeznek, hanem hatással vannak a munkavégésünkre, emberi kapcsolatainkra,

A család az első és meghatározó közösség, amelyben az ember megszületik, fejlődik, kapcsolatba lép, és elkezdi kialakítani önmagát. A pszichológia és különösen az individuálpszichológia egyik izgalmas kérdése, hogyan hat a testvérsorrend – vagyis az, hogy valaki elsőszülött, középső, legkisebb vagy egyke – a személyiség fejlődésére. Alfred Adler, az individuálpszichológia megalapítója