Én nem hiszem, hogy rossz ember vagyok azért, mert kitartottam olyan emberek mellett, akik később megbántottak. Azért sem, mert újabb lehetőséget adtam azoknak, akik végül visszaéltek a bizalmammal. Amikor segítettem nekik, nem tudhattam, hogyan fognak egyszer válaszolni a szeretetemre. Én akkor azt tettem, amit a szívem helyesnek érzett. Én nem

A trauma nem egyszerűen egy fájdalmas emlék. Inkább olyan tapasztalat, amely egy adott pillanatban meghaladta a megküzdési lehetőségeinket. Lehet egy súlyos veszteség, bántalmazás, elhanyagolás, megalázás, baleset vagy tartós bizonytalanság. És nem minden megrázó eseményből lesz poszttraumás zavar: sok ember idővel, megfelelő támogatással képes rendezni magában a történteket. A nehézség akkor

Jézus magvetőről szóló példabeszédét jól ismerjük. A magvető kimegy vetni, és a magok különböző helyekre hullanak: az útfélre, köves talajra, tövisek közé és jó földbe. A példázat eredeti értelmében a mag Isten igéje, a különböző talajok pedig az emberi szív különböző válaszait jelenítik meg. Ezt az értelmezést nem szabad felcserélnünk

Reflexiók az Egyház, a hit és a párbeszéd jövőjéről A 21. század emberét nem csupán a hit kérdése foglalkoztatja, hanem a bizalomé is. Kiben bízhatok? Melyik intézménynek hihetek? Van-e még olyan tekintély, amely nem a hatalmából, hanem a hitelességéből él? Ezek a kérdések a családot, az iskolát, a közéletet és

Az ember egyik legmélyebb és legősibb törekvése a boldogság keresése. Életünk jelentős részét annak reményében szervezzük, hogy egyszer majd elérkezünk ahhoz az állapothoz, amikor végre elégedettek leszünk önmagunkkal és az életünkkel. A legtöbb ember kész listát tudna készíteni arról, mi tenné boldoggá: több pénz, biztosabb egzisztencia, szebb otthon, sikeresebb karrier,

Egy pasztorálpszichológiai és párterápiás modell a kapcsolatok gyógyító erejéről. Az ember alapvetően kapcsolati lény. Születésének pillanatától kezdve kapcsolatok hálózatában él, fejlődik, sérül és gyógyul. A modern pszichológia, a kötődéselmélet, a családterápia és a pasztorálpszichológia egyaránt arra a felismerésre jutott, hogy az ember lelki egészségét nem csupán személyes erőforrásai határozzák meg,

Az ember mindig kereste Istent. Kereste a csillagok mögött, a természet erejében, a filozófia gondolataiban, saját szívének mélyén. A filozófia eljuthat addig a felismerésig, hogy a világ nem önmagától van, hogy létezik egy örök és végtelen Valóság, akit Istennek nevezünk. Az emberi értelem képes felismerni a Teremtő nyomait a teremtett

Mit jelent valójában a Húsvét? Sokszor úgy tűnik, mintha csak egy szép, megható történetet ünnepelnénk, egy vallási eseményt, amelynek hangulata van, de kevés köze a mindennapjainkhoz. Pedig Húsvét nem dísz, nem emlék, hanem valami egészen radikális: élet. Azt hirdeti, hogy nincs végleg elveszett helyzet, nincs olyan kudarc, amelyből ne lehetne

Öröm? Ideák? Krízis? Megoldandó problémák és feladatok? Rövidtávú tűzoltás vagy hosszú távú gondolkodás? Ez néhány, a papi életben is felmerülő kérdés, amelyekre egy életen át keressük a válaszokat. Ez a mű hiánypótló és bátor vállalkozás: átfogó, integrált szemléletben tárgyalja a katolikus papi hivatás egész életútját, a hivatás ébredésétől egészen az

Korunk egyik legjellegzetesebb jelensége, hogy az emberek egyre szívesebben nevezik magukat „spirituálisnak”, miközben egyre kevésbé vallásosak a szó hagyományos értelmében. A két fogalom azonban nem azonos, és összetévesztésük nem csupán nyelvi pontatlanság, hanem lelkipásztori és pasztorálpszichológiai szempontból is komoly következményekkel jár. A kérdés nem pusztán elméleti: az ember Istenhez való

A kereszténység egyik legnagyobb veszélye nem kívülről fenyeget. Nem az üldözés, nem a szekularizáció, sőt még csak nem is az ateizmus. A legnagyobb veszély belülről jön: a képmutatásból. Amikor a hit nyelve megmarad, de az élet már nem követi. A képmutatás mindig ott kezdődik, amikor a hit elveszíti a súlyát,

Miért téved, aki a hívő embert „lelki sérültnek” nézi? A hitet sokan ma is gyanakvással figyelik: mintha a vallásosság a gyengeség jele lenne, és a hívő ember szükségképpen traumatizáltabb volna másoknál. A lélektan és a lelkipásztori tapasztalat azonban mást mutat: nem a hit betegít, hanem a torz vallásosság és a