Úton a III. Vatikáni Zsinat felé? Szinodalitás, technológia, hit

Az Egyház történetében a zsinatok mindig is olyan krízishelyzetekre adott válaszok voltak, amikor az idők jeleit felismerve szükségessé vált a tanítás és a lelkipásztori gyakorlat mélyebb tisztázása. A niceai, a tridenti és a II. Vatikáni Zsinat mind ilyen fordulópontot jelentett. Napjaink világa drámai ütemben változik: a digitális forradalom, a bioetikai dilemmák, a kulturális széttöredezettség és az Egyházon belüli megosztottság olyan tényezők, amelyek egyre gyakrabban vetik fel a kérdést: szükség van-e egy III. Vatikáni Zsinatra?

A mai Egyház számos kihívással néz szembe. A lelkipásztori válság jelei egyre szembetűnőbbek: a szekularizáció, a paphiány, a hivatásválság és a szentségi élet elsorvadása sok helyen a katolikus jelenlét drasztikus csökkenéséhez vezetett. Emellett a tanításbeli és morális megosztottság is egyre élesebben jelenik meg. A teológiai irányzatok, különösen a konzervatív és progresszív hangok közötti feszültség, gyakran a család, a női szerepek, a bioetika és a szexualitás kérdésében csúcsosodik ki. Mindeközben a világ társadalmi és ökológiai válsága is mélyül, amelyre Ferenc pápa a Laudato si’ enciklikájában válaszolt, sürgetve az Egyházat az ökológiai megtérésre és az igazságosabb világ előmozdítására.

Az új technológiák megjelenése, különösen a mesterséges intelligencia fejlődése, szintén alapjaiban kérdőjelez meg számos korábbi elképzelést az emberi személy mivoltáról, a kapcsolatok természetéről és az evangélium hirdetésének módjáról. Az olyan rendszerek, mint a ChatGPT, nem csupán információt szolgáltatnak, hanem valódi párbeszédre képesek, ezzel új kérdéseket vetve fel a személyesség és a tanítás tekintetében.

A zsinati gondolkodás nem a semmiből indulna. A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai – különösen a Lumen gentium, a Gaudium et spes és a Dei Verbum – máig alapvető iránytűi az Egyház önértelmezésének¹. Ezek a dokumentumok azonban nem adnak mindenre kész választ a mai világ komplex kihívásaira.

A Katolikus Egyház Katekizmusa (1992) rendszerezetten mutatja be a tanítást, ám nem célja, hogy választ adjon a legújabb kérdésekre². A Nemzetközi Teológiai Bizottság több dokumentuma, például a Sensus fidei in the life of the Church (2014)³, valamint a Teológia ma: távlatok, alapelvek és kritériumok (2011)⁴, arra mutat rá, hogy a hívők hitérzéke és a teológiai pluralizmus egyaránt szükséges elemei az Egyház érett önreflexiójának.

A legutóbbi szinódusi záródokumentum (2024)⁵ konkrét javaslatokat fogalmazott meg, többek között a pápai primátus és a laikusok részvételének újragondolására. A dokumentum szerint a szinodalitás nem pusztán eljárás, hanem az Egyház életmódja kell legyen.

Kortárs teológusok is megszólalnak a kérdésben. Walter Kasper bíboros szerint a pápai primátus újraértelmezése szükséges: nem uralomként, hanem az egység szolgálataként kell azt felfogni⁶. Avery Dulles teológus modelljeiben az Egyház három pillére – a tanítás, a hagyomány és a hívők sensus fidei – egymást kiegészítve alkotják a hit továbbadásának szövetét⁷. Bagyinszki Péter OFM tanulmányaiban azt hangsúlyozza, hogy a teológus szerepe nem riválisé, hanem a tanítóhivatal munkáját segítő társé⁸.

Természetesen vannak kritikus hangok is. Egyesek attól tartanak, hogy egy új zsinat fellazíthatja a tanítás stabilitását, vagy hogy a relativizmus kísértése felütheti fejét. Mások viszont épp a jelenlegi állapotot látják veszélyesnek, mivel szerintük az Egyház nem képes hitelesen megszólítani a mai embert, ha nem vállalja a reflexió és a strukturális válaszadás bátorságát.

Egy esetleges III. Vatikáni Zsinat napirendjén olyan témák szerepelhetnének, mint a pápai primátus és a püspöki kollegialitás teológiai és jogi újragondolása, a laikusok, különösen a nők Egyházban betöltött szerepének megerősítése, a hit értelmezése a digitális térben és az MI korában, a szinodalitás intézményesülése, valamint a család, nemiség és bioetika kérdéseinek aktualizált teológiai feldolgozása. A liturgia reformja és a hagyomány tiszteletben tartása szintén napirendre kerülhetne, hogy a hit ünneplése minden kultúrában hiteles és befogadható legyen.

Egy új zsinat nem az Egyház újraindítása lenne, hanem önazonosságának mélyebb felismerése. Krisztus Egyháza az idők jeleit figyelve lép előre, a Szentlélek vezetésével. Egy III. Vatikáni Zsinat lehetőséget adhat arra, hogy a 21. század emberéhez újra eljusson az örömhír tiszta, érthető és hiteles formában.

László atya

Lábjegyzetek:

II. Vatikáni Zsinat: Lumen gentium, Gaudium et spes, Dei Verbum, 1965.
Katolikus Egyház Katekizmusa, Budapest: Szent István Társulat, 1995.
Nemzetközi Teológiai Bizottság: Sensus fidei in the life of the Church, 2014.
Nemzetközi Teológiai Bizottság: Teológia ma: távlatok, alapelvek és kritériumok, 2011.
Szinódusi Közgyűlés: Záródokumentum, Vatikán, 2024.
Kasper, Walter: A pápaság teológiája, Herder, Freiburg, 2001.
Dulles, Avery: Models of the Church, Image Books, 2002.
Bagyinszki Péter OFM: A tanítóhivatal teológiája, in: Acta Pintériana, 2022/7.

Bibliográfia:

II. Vatikáni Zsinat dokumentumai (1962–1965). Szent István Társulat, Budapest.
Katolikus Egyház Katekizmusa. Szent István Társulat, Budapest, 1995.
Ferenc pápa: Laudato si’ – Áldott légy. Vatikán, 2015.
Kasper, Walter: A pápaság teológiája. Herder, Freiburg, 2001.
Dulles, Avery: Models of the Church. Image Books, 2002.
Bagyinszki Péter OFM: A tanítóhivatal teológiája. Acta Pintériana, 2022/7.
Nemzetközi Teológiai Bizottság: Sensus fidei in the life of the Church, Vatikán, 2014.
Nemzetközi Teológiai Bizottság: Teológia ma: távlatok, alapelvek és kritériumok, Vatikán, 2011.
Szinódusi Közgyűlés záródokumentuma, 2024. Vatikán.