A férfi és nő kapcsolati világa sokszor olyan, mintha két külön bolygóról érkeztek volna. A kommunikáció, az érzelmi igények, a konfliktuskezelés és az intimitás megélése eltérő kódok szerint történik. Ezeket a különbségeket nem szabad „hibaként” értelmezni, sokkal inkább olyan különbözőségként, amelynek megértése a kapcsolat fejlődésének kulcsa lehet. Bagdy Emőke szerint:

A vasárnapi misén egyre több az üres pad. Faluhelyen lassan csak az idősek tartják a frontot, a városokban pedig sokak számára a templom már csupán gyerekkori emlék. Mi történt az elmúlt évtizedekben? Miért fordulnak el az emberek a vallásos közösségtől és főként: hogyan válaszol minderre az Egyház? A kérdés nem

Az egyedülálló anyaság nem csupán egy családi állapot  ez egy életforma, amely erőt, áldozatot és rengeteg szeretetet követel. Sokan némán cipelik ezt a terhet, miközben a társadalom gyakran nem látja vagy félreérti őket. A gyermeknevelés önmagában is kihívás, de ha valaki mindezt egyedül vállalja, az új dimenziót ad a küzdelmeknek,

A képernyőmentes idő kitöltése kulcsfontosságú. A meseolvasás nemcsak a fantáziát fejleszti, hanem a nyelvi készségeket, az érzelmi intelligenciát és a biztonságérzetet is erősíti. Az esti mese közös élménye egyben szorosabb szülő-gyermek kapcsolatot is teremt, amely megalapozza a gyermek későbbi társas kötődéseit. A játék – különösen a szerepjáték, az építkezés, az

„Megint kinevettek. A tornasorban ellöktek. A tanár nem látta. Senki sem látta. És ha látta is – nem szólt. Ma is csendben hazamentem. A kabátom zsebében ott lapult egy szó, amit nem mondtam ki: elég.” Sok gyerek nap mint nap ezzel az érzéssel lép ki az iskola kapuján. Látszólag semmi

A mai gyerekek digitális környezetben nőnek fel: képernyők, tabletek, animációk, gyors ütemű vizuális ingerek veszik őket körül. A kisiskolás kor, amely egyébként is kritikus szakasza a személyiségfejlődésnek, új kihívásokkal szembesül a vizuális kultúra és a digitális eszközhasználat hatásai miatt. A szülők gyakran tanácstalanok: mit engedjenek, mit tiltsanak, hogyan segítsék gyermekük

Vannak pillanatok, amikor görcsösen kapaszkodunk valamibe — egy emberbe, egy emlékbe, egy reménybe, amely talán sosem vált valóra. Az elengedés ilyenkor nemcsak nehéz, hanem félelmetes is. Mert mi marad utána? Üresség? Szabadság? Vagy valami ismeretlen? Az elengedés nem azt jelenti, hogy feladjuk. Nem gyávaság, nem vereség. Inkább egy belső döntés:

A nárcisztikus személyiségzavar (NPD) nem egyszerű egoizmus vagy önimádat. Ez egy mélyen gyökerező, sokszor gyermekkori traumákból fakadó személyiségstruktúra, amely súlyosan torzíthatja az érintett ember önképét, kapcsolódási képességeit és legfőképp: párkapcsolati viselkedését. Sokan csupán annyit érzékelnek, hogy valami nincs rendben – holott egy nárcisztikus partner mellett élni sokszor olyan, mint egy

Vannak történetek, amelyek nem kezdődnek hangos sikollyal. Inkább lassú eltűnés ez: egy mosoly elhalványulása, egy vélemény elnémulása, egy tekintet, ami egyre inkább lefelé néz. A bántalmazó kapcsolat nem mindig zúz össze testet – sokkal gyakrabban a lelket érinti. És ezek a sebek láthatatlanok. De nem kevésbé valósak. Sokak számára, akik

Mikor gyermekeink ,,kirepülnek” a családi fészekből, saját családot alapítanak – valljuk be őszintén, természet rendje ide vagy oda – nagy fájdalmat okoznak szüleiknek. Makkai László pasztorálpszichológus atya szerint a gyermekeinkkel való kapcsolatunk folyamatosan a leválásról szól. Ám a láthatatlan köldökzsinór életünk végéig összeköt, a ,,parancs” nemcsak a kőbe, hanem a