Keveset beszélünk a szülés utáni lelki és fiziológiai állapotról, amit egy szülés utáni nő érezhet. Fáradság, bűntudat, gyakran az elvárásoknak való megfelelés bizonytalanná teszi az édesanyákat. Ebben az írásban nekik szeretnék üzenni.
Hazánkban a házasságkötések után átlagosan 1,5 év múlva megszületik az első gyermek és három éven belül megérkezik a második is. Az első gyermek várásának időszaka gyakran egybeesik a házaspár összecsiszolódásának idejével és a megfelelő lakáskörülmények megteremtésével. A terhesség időszakában a testi változásokra való odafigyelés mellett azonban a lélektani szempontokra kevesebb figyelem irányul általában véve.
E mögött az áll, hogy a spontán szülővé válás hiedelme él az emberek fejében, jóllehet az urbanizálódott társadalomban már érvényét vesztette. A várandós nő körül már nincs ott a megtartó nagycsalád, amelyben az asszonyok élményeik elmesélésével, tapasztalataik átadásával modellként működnének, és felkészítenék a kismamákat az előttük álló eseményekre, feladatokra.
Ehelyett többé-kevésbé a férjére számíthat, aki bár sok szempontból társa és támasza lehet a kismamának, viszont nem várható el a női lét beható ismerete. Így tehát az anyasággal való igazi szembenézés a mai nőket eléggé megrázza, és gyakran a szülés utáni napokban „szakad rájuk” fokozatosan új helyzetük, felelősségük átérzése.
A szülés utáni depresszív állapotoknak több típusát is leírja a szakirodalom: az első három napban jellemző a baby blues, majd a 4-6 hét körüli, illetve a 6-8 hónap táján jelentkező tünetek, utóbbiak már sokkal inkább hasonlítanak a klinikai depresszióra. Valamennyi formája lehet pár napig vagy hétig tartó, de néha elhúzódhat, vagy súlyos dekompenzálódáshoz vezethet.
Az anyák érzelmi állapotát az alapvető hormonális változások mellett tovább rontják a környezeti elvárások, amelyek gondtalan, mosolygós, és boldog anyukákat jelentenek. Ehelyett számtalan problémával, feszültséggel küszködnek, amelyet a környezetük gyakran nem akar észrevenni. Ennek egyik oldala, hogy az anya korábbi életmódjának megváltoztatását kívánja az új helyzet, másrészt a nap 24 órájában a csecsemő iránti felelősség jelen van, ami döntések és tevékenységek szüntelen sorával jár.
Ezért a legtöbb segítséget ebben az időszakban kell megadni az anyukának, hogy később is érezze környezete törődését, és azt a biztonságot, ahol gondatlanul nevelheti gyermekeit.
Kedves anyukák:
Merjetek segítséget kérni!
Makkai László atya
nyitóképünk forrása: https://herviewfromhome.com/
