A mai gyerekek digitális környezetben nőnek fel: képernyők, tabletek, animációk, gyors ütemű vizuális ingerek veszik őket körül. A kisiskolás kor, amely egyébként is kritikus szakasza a személyiségfejlődésnek, új kihívásokkal szembesül a vizuális kultúra és a digitális eszközhasználat hatásai miatt. A szülők gyakran tanácstalanok: mit engedjenek, mit tiltsanak, hogyan segítsék gyermekük iskolai érettségét és egészséges szociális fejlődését?
Az iskolai érettség nem csupán értelmi szint kérdése, hanem magában foglalja az érzelmi szabályozás képességét, a feladattudatot, a figyelem tartósságát, valamint a társas viselkedés alapszabályainak megértését. E képességek fejlődése azonban sérülhet, ha a gyermek napjainak jelentős részét gyors tempójú, vizuálisan túlterhelt digitális tartalmak között tölti.
A kisiskolás agya még nem képes hatékonyan kiszűrni a felesleges ingereket, így a túl sok képernyőhasználat szorongást, figyelemzavart, alvásproblémát, sőt, motivációcsökkenést is eredményezhet. A vizuális kultúra – különösen a közösségi média tartalmai és az erősen stilizált animációk – torzíthatják a valóságról alkotott képet, hamis értékrendet és irreális elvárásokat közvetíthetnek már az alsó tagozatos gyerekek felé is.
A gyermekpszichológusok és fejlődéskutatók egyetértenek abban, hogy a 6–10 éves korosztály esetében a napi képernyőidő nem haladhatja meg az 1–1,5 órát, és ezt is célszerű szülői felügyelet mellett tölteni. A legfontosabb nem pusztán a mennyiség, hanem a minőség: az oktató jellegű, nyugodt tempójú, életkornak megfelelő tartalmak kevésbé károsak, mint a gyorsan váltakozó, impulzív hatású programok vagy játékok.
A szülők gyakran engedékenyebbek, különösen fáradt napokon vagy jutalmazási céllal. Azonban hosszú távon sokkal nagyobb haszonnal jár a következetes korlátozás, amely nem eltiltást, hanem keretezést jelent: előre meghatározott időpontokban, meghatározott ideig, közösen kiválasztott tartalommal.
László atya
