Bevezetés
A családi életben megjelenő krízisek azokhoz a funkciókhoz és feladatokhoz kötődnek, amelyek a családot önálló egységgé teszik az egyén kapcsolati hálózatán belül. A továbbiakban bemutatom, hogy mely családi életciklusban milyen megoldandó feladattal szembesülnek a családtagok, amelyek adott esetben krízisállapothoz vezethetnek.
Újdonsült házaspár
A legfontosabb feladata a fiatal házasoknak, hogy megfeleljenek a kívülről és belülről érkező házassági szerepelvárásoknak, amelynek része például a családi és baráti kapcsolatok szerepének és helyének megtalálása a párkapcsolatban. Ugyanígy fontos feladat a közös értékrend és szabályok eldöntése, amelyet mind a nő, mind a férfi kölcsönösen elfogadnak és betartanak. Ide tartozik a konfliktuskezelési és probléma-megoldási módok megtalálása, ezzel segítve a kapcsolat harmonikus működését hosszú távon. Ekkor kezdődik el a családtervezés, ennek kapcsán a gyermekvállalás és a jövőbeli közös célok kerülnek előtérbe. Megjelenő krízisek: elköteleződés, szülőkről való leválás, nemi szerepeknek való megfelelés.
Csecsemős család
A családi élet második fontos állomása az első gyermek születése, amely nagyon sok tudatos és tudattalan tervezéssel, illetve várakozással teli időszak. Önmagában a születendő gyermekre vonatkozó elvárások, vágyak nagyon meghatározók lehetnek, például milyen lesz a neme, külső és belső tulajdonságai, hogyan fog viselkedni. Ilyenkor fontos, hogy tudatosan készüljön a szülőpár a „harmadik fél” érkezésére, akit érzelmileg be kell engedni az addig kétszemélyes helyzetbe. A gyermek születése változást hoz a házaspár életében, hiszen a nő anyává, a férfi apává válik, ami újabb feladatokat ad számukra. A nő a szülés élményével, a gyerek intenzív gondozásával szembesül; míg a férfi lép a családfenntartó szerepébe, ami hatványozott felelősséggel jár. Továbbá felmerülnek a gyermeknevelés kérdései, amelyek a korábbi értékrend és szabályrendszer elemeit kibővítik. Megjelenő krízisek: szülői identitás, nemi szerepek átalakulása, szülő-gyermek kapcsolati zavarok.
Kisgyermeket nevelő család
A kisgyermeket nevelő családban a szülőszerep gyakorlásának legintenzívebb szakasza zajlik. Míg korábban a gyermekkel való törődés főként az anyára hárult, addig ebben a szakaszban már az apa is aktívabb szerepet tud vállalni a gyermek gondozásában (pl. közös tevékenységek és játék). Ilyenkor a gyermek személyiségjellemzői jól kirajzolódnak, amelynek felismerése és elfogadása nagy terhet ró a szülőkre, különösen akkor, ha valamilyen problémát mutat a helyzet, mint például szorongás, visszahúzódás, agresszió, impulzivitás. Emellett új feladatként jelenhet meg az anya munkába állása, ezzel párhuzamosan a gyermek bölcsődébe vagy óvodába kerülése. Mindkettejük számára az elválás, a napi rutin megváltozása, a beilleszkedés és az elvárásoknak való megfelelés korszaka kezdődik el, ami számos nehézséget tartogat. Megjelenő krízisek: szeparáció, munkába állás, teherbírás.
Iskolás gyermeket nevelő család
Hasonlóan az óvodás korhoz, úgy az iskolába kerülés is korszakváltást jelent a család életében. Erikson a gyerek szempontjából arra utal, hogy a fő feladat a teljesítmény elérése lesz a csökkentértékűséggel szemben, amelynek fontos eleme az elvárásoknak való megfelelés, a sikerélmény, ezáltal a szorongás elkerülése. Eközben a szülők szerepe is átalakul, hiszen a gyermek működése a szabad játékon túl a kötelező feladatok irányába mozdul el, ahol a verseny és a kitartás fontos értékké lép elő. Ilyenkor fontos, hogy a szülők támogassák a gyereket az iskolai helytállásában, és igyekezzenek minden olyan körülményt megteremteni, ami ezt szolgálja. Megjelenő krízisek: teljesítménykrízis, szociális gátlás, beilleszkedési problémák.
Serdülőkorú gyermeket nevelő család
A serdülőkor megjelenésével nagyon sok változás indul be a család életében, amely gyakran teljesen megváltoztatja az addigi működést. A „második dackorszak” sajátosságai, hogy a gyerek kapcsolatai mind a szülőkkel, mind a barátokkal megváltozik, és megjelenik a párkapcsolati érdeklődés. Vagyis kiszélesedik a kapcsolati hálója, amely családon belüli konfliktusok elindítója lesz, különösen akkor, ha sérti a fennálló értékrendet és szabályokat. A serdülő igyekszik feszegetni a határokat, kockázatkereső magatartásformákat választ, mivel keresi önmagát és céljait. Ezzel párhuzamosan jelenik meg a szülőkről való leválás, az önállósodás is. A házaspár eközben a produktív felnőttkor szakaszába lép, amikor a választott szakma és az önmegvalósítás köti le a legtöbb figyelmet. Megjelenő krízisek: identitáskrízis, autoritáskrízis, teljesítménykrízis, szülőkről való leválás (serdülő részéről); karrierkrízis, életközépi válság, munkanélküliség (szülők részéről).
Fiatal felnőttet elbocsátó család
A fiatal felnőttkor küszöbén kirepül a gyerek a családi fészekből, ami sok terhet jelent mind a fiatal, mind a szülőpár számára. A fiatalnak az jelent nehézséget, hogy önálló életet kezdjen, azaz sikeresen leváljon érzelmileg és anyagilag is a szüleiről, miközben támogató háttérként a kötelék megmarad közöttük. Ennek feltétele, hogy tanulmányai lezárása után munkát vállaljon, párt válasszon, és tudatosan dolgozzon céljai eléréséért, vagyis képes legyen a társas-társadalmi elvárásoknak megfelelni. A szülőpárnál az „üres fészek szindróma” felerősítheti a magány és a szerepvesztés hatásait, mivel már nem kell szülőként helytállni, viszont még nem feltétlenül találták meg a számukra hasznos, új feladatokat. Megjelenő krízisek: identitáskrízis, kapunyitási pánik, teljesítmény- és karrier krízis, szülőkről való leválás (fiatal részéről); karrierkrízis, életközépi válság, munkanélküliség (szülők részéről).
Makkai László atya
nyitóképünk forrása: https://www.gettyimages.com
