Öröm? Ideák? Krízis? Megoldandó problémák és feladatok? Rövidtávú tűzoltás vagy hosszú távú gondolkodás? Ez néhány, a papi életben is felmerülő kérdés, amelyekre egy életen át keressük a válaszokat. Ez a mű hiánypótló és bátor vállalkozás: átfogó, integrált szemléletben tárgyalja a katolikus papi hivatás egész életútját, a hivatás ébredésétől egészen az

Korunk egyik legjellegzetesebb jelensége, hogy az emberek egyre szívesebben nevezik magukat „spirituálisnak”, miközben egyre kevésbé vallásosak a szó hagyományos értelmében. A két fogalom azonban nem azonos, és összetévesztésük nem csupán nyelvi pontatlanság, hanem lelkipásztori és pasztorálpszichológiai szempontból is komoly következményekkel jár. A kérdés nem pusztán elméleti: az ember Istenhez való

A kereszténység egyik legnagyobb veszélye nem kívülről fenyeget. Nem az üldözés, nem a szekularizáció, sőt még csak nem is az ateizmus. A legnagyobb veszély belülről jön: a képmutatásból. Amikor a hit nyelve megmarad, de az élet már nem követi. A képmutatás mindig ott kezdődik, amikor a hit elveszíti a súlyát,

Miért téved, aki a hívő embert „lelki sérültnek” nézi? A hitet sokan ma is gyanakvással figyelik: mintha a vallásosság a gyengeség jele lenne, és a hívő ember szükségképpen traumatizáltabb volna másoknál. A lélektan és a lelkipásztori tapasztalat azonban mást mutat: nem a hit betegít, hanem a torz vallásosság és a

Harminc vagy negyven év felett egyedül lenni ma már sokak szemében gyanús. Mintha az embernek mentegetőznie kellene: miért nincs még „valakije”, miért nincs gyűrű az ujján, miért nincs közös fotó, miért nincs gyerekzsivaj a háttérben. És ilyenkor jönnek a jól ismert mondatok: „engedd lejjebb az igényeidet”, „ne válogass”, „csak adj

Az egyházat sokan a kiengesztelődés, a megbocsátás és a szeretet otthonának képzelik. Okkal. Hiszen az evangélium szívében a megbékélés, a közösség és az irgalom áll. Mégis, aki valóban belülről ismeri az egyházi életet, jól tudja, hogy a templom falai között sem ismeretlenek a konfliktusok, a feszültségek, a fájdalmas kimondatlanságok. Sőt,

Az év vége mindig egy különös határvonal. Nem csupán egy dátum a naptárban, hanem egy lelki átjáró is, ahol lehetőség nyílik arra, hogy letisztuljanak bennünk dolgok. Megállunk egy pillanatra, és végignézünk az elmúlt hónapokon, a megtett utakon, az arcokon, akik velünk jöttek és azokon is, akik közben eltűntek. Nem mindenki

A tanulmány az anapsziché fogalmát vezeti be a pasztorálpszichológiai diskurzusba mint a lélek transzcendens ébredésének integratív leírását. A szerző amellett érvel, hogy a lelki kísérés és a pszichológiai segítés határterületén megjelenő megújulási folyamatok nem ragadhatók meg kielégítően sem a klasszikus pszichológiai, sem a hagyományos spirituális kategóriák segítségével. Az anapsziché új

Az ünnepre való készület napjai gyakran sajátos kettősséget hordoznak. A körülöttünk lévő világ egyre sürgetőbben zakatol, miközben a liturgia csendes, lassú, szinte lélegzet-vételnél is finomabb ritmust kínál. Ebben a feszültségben sokan érzik úgy, mintha két világ között rekedtek volna: egyik oldalon a feladatok, elvárások, a „készen kell lennem valamire” kényszere,

A párkapcsolat az a különös és egyszerre szent tér, ahol két ember történetei találkoznak. Nemcsak a jelen örömei, hanem a múlt árnyai is megjelennek benne, sokszor anélkül, hogy meghívtuk volna őket. Vannak emberek, akik gyerekkori vagy korábbi kapcsolati traumákat hoznak magukkal, s ezek a sebek a legváratlanabb pillanatokban képesek feléledni.

Már novemberben kigyúlnak a fények, a boltok harsogják a karácsonyi zenét, a reklámok lelkünkre kötik a kötelező meghittséget. Kívül minden ünnepivé válik, miközben a belső csend még el sem kezdődött. A dísz megmaradt, de a tartalom elpárolgott. A karácsony márkává lett – Krisztus nélkül. Ünneplünk, csak épp nem tudjuk, mit.

Az emberiség új korszak küszöbén áll. A mesterséges intelligencia már nemcsak a technológiát, hanem a mindennapi életet is formálja: dolgozik, beszél, tanácsot ad, olykor még „meghallgat” is. De közben egyre élesebben felmerül a kérdés: mit jelent embernek maradni egy olyan világban, ahol a kapcsolataink egy része gépeken keresztül zajlik, és