„Én vagyok az áldozat!” – sok családban, munkahelyen és közösségben ismerős fordulat. Vannak helyzetek, amikor valaki huzamosan befolyásolja, bántja vagy megfélemlíti a környezetét, majd amikor szembesítik a következményekkel, hirtelen az üldözött szerepébe lép. Ez a fordulat nem puszta ügyeskedés, hanem összetett pszichés és csoportdinamikai folyamat eredménye: szégyen elől menekülő énvédekezések,

„A szeretet nem határtalanság, hanem határokkal őrzött igen.” Laci atya. Sokunk tapasztalata, hogy éppen a kedves, megbízható, érzelmileg érzékeny emberek sérülnek a legmélyebben. Ők azok, akik meghallgatnak, visznek még egy kört, észreveszik a kimondatlan fájdalmat is és éppen ezért könnyen célponttá válnak. A kérdés nem az, hogy rossz-e jónak lenni,

A digitális korszakban kapcsolatok születnek és szakadnak meg egyetlen kattintással. A közösségi média világa sok lehetőséget ad az összekapcsolódásra, ugyanakkor újfajta sebeket is okoz. Az egyik legkeményebb gesztus a „letiltás”, amikor valaki teljesen megszünteti a kapcsolatot, és láthatatlanná válik a másik számára. Bár első pillantásra technikai műveletnek tűnik, valójában mély

A felnőtté válás mindig is kihívásokkal teli életszakasz volt, de a mai fiatalok számára úgy tűnik, a felelősségvállalás és az elköteleződés soha nem látott nehézséget jelent. Gyakran halljuk, hogy „nem akarnak letelepedni”, „kerülik a hosszú távú döntéseket”, vagy „félnek a felelősségtől”. Valóban gyengébbek lennének a mai fiatalok? Vagy inkább a

A papi hivatás első évtizede meghatározó időszak a személyes, spirituális és szolgálati identitás alakulásában. A kezdeti időszakot áthatja az elhivatottság, a lendület és az idealizmus, de ezzel párhuzamosan szinte törvényszerűen jelentkeznek azok a belső feszültségek, amelyek a papi lét realitásával, a magány tapasztalatával, a spirituális ürességgel és a szerepidentitás megingásával

Az önismeret fontosságát ma már senki sem kérdőjelezi meg. De vajon lehet-e túl sokat foglalkozni önmagunkkal? Hol húzódik a határ a segítő önreflexió és a bénító túlagyalás között? Milyen következményekkel járhat az, ha a pszichológiai gondolkodást az élet elé helyezzük? A válaszokat a lélek oldaláról keressük – szakmai és pasztorálpszichológiai

Sok félreértés övezi az alázat fogalmát – nemcsak a világi gondolkodásban, hanem sajnos keresztény körökben is. Gyakran összekeverik a megalázkodással, gyengeséggel vagy személyiség nélküli „belesimulással”. Pedig az alázat nem önmagunk feladása, hanem annak a bölcs és belső szabadságban gyökerező felismerése, hogy kik vagyunk Isten előtt – nem többek, de nem

A modern ember lelkében sokszor több kérdés ég, mint amennyi válasz elhangzik. A világ zajos, követelőző és sokszor felszínes – de a szívek mélyén mégis ott parázslik a vágy: vágy az igazi kapcsolatra, a feltétel nélküli elfogadásra, az isteni érintésre. Ebben a belső éhségben a keresztény ember nem csupán tanítóvá,

Bevezetés A papi hivatás nem csupán teológiai elhivatottság, hanem egy komplex emberi és lelki valóság, amely teljes pszichés, erkölcsi és spirituális érettséget feltételez. A katolikus egyház tanítása szerint a papság nem csupán hivatal, hanem szentségi rend, amelynek hordozása egy életen át tartó, Istennek adott válasz. Ebből következően a pszichés betegégek

A serdülőkori krízisek kísérése családban és hitben „Nem tudom, mi van vele. Zárkózott, kedvetlen. Régen annyit nevettünk, most meg csak néz a telefonjába. Néha kiabál, máskor sír. Én is fáradt vagyok, de próbálom elérni… mintha elzáródott volna.” – Egy édesanya vallomása. Sok család ismerheti ezt a hangulatot. A kamaszkor átrendez

„A politika a szeretet legmagasabb rendű formája.” (XVI. Benedek pápa – Chiara Lubichnak írt levelében) A közélet sokak számára ma inkább háborús terep, mint közjóért végzett szolgálat. Kíméletlen szóhasználat, karaktergyilkosságok, gyanúsítások, hatalmi játszmák váltják egymást, s mindeközben az emberi méltóság és lelkiismereti tisztaság gyakran háttérbe szorul. A politikai tér „kemény

A 21. század embere komplex és sokszor kiszámíthatatlan élettérben él, ahol a globális krízisek (járványok, háborúk, ökológiai fenyegetések) mellett a személyes életesemények is gyakran töréspontokat jelentenek. A krízisek ilyen értelemben nem rendkívüli, hanem emberi létünk szerves részei. Ezek a helyzetek nem csupán mentális stresszt, hanem egzisztenciális megrendülést is okozhatnak, amelyre