Bevezetés A papi hivatás nem csupán teológiai elhivatottság, hanem egy komplex emberi és lelki valóság, amely teljes pszichés, erkölcsi és spirituális érettséget feltételez. A katolikus egyház tanítása szerint a papság nem csupán hivatal, hanem szentségi rend, amelynek hordozása egy életen át tartó, Istennek adott válasz. Ebből következően a pszichés betegégek

A serdülőkori krízisek kísérése családban és hitben „Nem tudom, mi van vele. Zárkózott, kedvetlen. Régen annyit nevettünk, most meg csak néz a telefonjába. Néha kiabál, máskor sír. Én is fáradt vagyok, de próbálom elérni… mintha elzáródott volna.” – Egy édesanya vallomása. Sok család ismerheti ezt a hangulatot. A kamaszkor átrendez

„A politika a szeretet legmagasabb rendű formája.” (XVI. Benedek pápa – Chiara Lubichnak írt levelében) A közélet sokak számára ma inkább háborús terep, mint közjóért végzett szolgálat. Kíméletlen szóhasználat, karaktergyilkosságok, gyanúsítások, hatalmi játszmák váltják egymást, s mindeközben az emberi méltóság és lelkiismereti tisztaság gyakran háttérbe szorul. A politikai tér „kemény

A 21. század embere komplex és sokszor kiszámíthatatlan élettérben él, ahol a globális krízisek (járványok, háborúk, ökológiai fenyegetések) mellett a személyes életesemények is gyakran töréspontokat jelentenek. A krízisek ilyen értelemben nem rendkívüli, hanem emberi létünk szerves részei. Ezek a helyzetek nem csupán mentális stresszt, hanem egzisztenciális megrendülést is okozhatnak, amelyre

„Ne féljetek! Tárjátok ki szíveteket Krisztus előtt!” (Szent II. János Pál pápa) A katolikus Egyház jövője nem elsősorban a struktúrák vagy adminisztratív rendszerek átalakításán múlik, hanem azon, milyen papokat formál a Lélek a következő nemzedékekben. A papság ugyanis nem csupán szerep vagy hivatal, hanem olyan hivatás, amely lélekből, hitből és

Életünk egyik legnagyobb kihívása nem a döntések meghozatala, hanem az, amikor nem tudjuk, mit tegyünk. Amikor a megszokott kapaszkodók kicsúsznak a kezünkből, a jövő ködbe borul, és nem látjuk, merre tovább. Ilyenkor gyakori a szorongás, a halogatás, vagy épp a túlkompenzálás – miközben legbelül csak egy kérdés zakatol: hogyan éljek

Bevezetés A gyermekáldás sokak szerint a házasság legnagyobb ajándéka. Mégis, sok pár épp ekkor éli át a legnagyobb távolságot, a legélesebb szerepkonfliktusokat és a legmélyebb magányt. A kisgyermek érkezésével a fókusz – természetesen – a gyermekre kerül. Ám közben az a finom fonal, ami a házastársakat nap mint nap összekötötte,

Kevés dolog lehet egyszerre ennyire szép és ennyire nehéz, mint szülőnek lenni. A gyermek nevetése, első szavai, ölelései olyan ajándékok, amelyekhez semmi sem fogható. Ugyanakkor ott van a másik oldal is: a fáradtság, a türelmetlenség, az újra és újra jelentkező kétség, hogy “vajon jól csinálom-e?”. És az a belső, kimondatlan

A prédikáció – vagy ahogyan sokan nevezik: a szentbeszéd – a szentmise egyik legvártabb, de gyakran legkritikusabb része. A hívek sokszor azzal az elvárással ülnek le, hogy ott valami számukra személyes, megszólító üzenetet kapjanak. Ám nem mindig történik meg a „találkozás”. Hol akad el a dolog? És mitől válik egy

Néha azok mosolyognak a legszebben, akik belül darabokra hullanak. A magasan funkcionáló szorongás egy láthatatlan teher, amit sokan cipelnek úgy, hogy környezetük mit sem sejt róla. Ezek az emberek jók a munkájukban, megbízhatóak, mindig határidőre teljesítenek, gyakran segítőkészek és elismertek – miközben belül folyamatos feszültség, önkritika, megfelelési kényszer és kiégés

„Hiszen nem a félelem lelkét kaptátok, hanem az erő, a szeretet és a józanság Lelkét.” (2Tim 1,7) Bezárkóztak. Féltek. Csalódottak voltak. Jézus tanítványai nem hősökként, hanem megrettent emberekként viselkedtek a feltámadás utáni első hetekben. Aztán történt valami. Egy közös ima alkalmával, zárt ajtók mögött, valami belül kinyílt. Nemcsak az ajtók,

A papság sokáig magától értetődőnek tűnt. Ma kérdőjelekkel övezett döntés, amely egyre inkább bátor kiállást kíván Isten és ember felé egyaránt. De mit jelent papnak lenni 2025-ben? Hivatás – belülről fakadó válasz Papnak lenni ma nem divat, nem egy életpálya modell, nem is társadalmi elismerés kulcsa. Aki ma erre az