Mennyi ember hibáztatja Isten a járvány kialakulásáért, a betegségekért.
Amikor az életünkben minden rendben van, a szeretteink körbe vesznek minket és megannyi boldog percet töltünk el együtt, akkor van-e hála szívünkben, akkor is gondolunk az Istenre, vagy csak a bajban hibáztatjuk mindenért?
A mai napig nem tisztázódott, hogy a járvány hogyan indult el és kitől. Tudósok ezrei keresik a megoldást, hogy az ellenszert mielőbb megtalálják, de gondolom kevesen figyelnek fel majd arra, hogy az Isten akár embereken keresztül is működik és működhet. Talán úgy, hogy sikerül ellenszert és gyógymódot találni a koronavírusra.
Mégis mennyi emberben van most harag az Isten ellen! Minden rosszban Istent látni és minden jóban az emberi erőfeszítést fitogtatni, Isten nélkül, az torz Istenképet feltételez az ember részéről. Ez nem érett Istenhit, nem értett emberi felfogás, és annak a kettős mércéje, hogy Isten csak azért létezik, hogy igényinket kiszolgálja, jólétet adjon és minden imádságomnak, kérésemnek eleget tegyen. A bajban pedig rögtön megtaláljuk, mint „felelőst”, aki minden kényelmünket elrontotta. Vörösmarty azt írja „Szolga csak egy van az Isten, s uraktól nyüzsög a végtelenség”.
Hogy milyen is tud lenni az ember, – még a kiszolgáltatottságban is – két személyes történetet szeretnék leírni.
Egy alkalommal kórházba hívtak beteghez, de előre szóltak, hogy akihez megyek nem vallásos, de hátha tudnék könnyíteni a lelkén, mert talán ráfér – mondták a rokonok. Természetesen elmentem, hiszen eszebe jutottak Ady Endre egyik verse, az Álmom: az Isten című remek alkotásának sorai. Ebben írja a költő, hogy „szeret kibékülni az ember mikor halni készül”. Gondoltam a betegágyon ez az ember erre készül, hiszen ki tudja, hogy látja-e még a családját, szeretteit… Útközben készültem, imádkoztam, tudtam, hogy a rokonok is fognak keresni. Amikor megérkeztem a kórterembe és felkerestem a beteget, annyit mondott, hogy: nem igényli a lelkész úr szolgálatát – viszont látásra! Érdeklődtem a hogyléte felől, és minden rendben van-e, de érezhetően zavartam őt. Igy eljöttem és sajnos pár nap múlva meghalt. Lett volna lehetősége kibékülni az életével, sorsával, önmagával, Krisztussal. Nem tette, így ment el… Isten irgalmába ajánlom őt.
A másik történetem egy elsőpéntekes idős kedves néniről szól, aki a fiával élt. A férje meghallt és minden hónap első péntekjén találkoztunk. Elvégezte a gyónását és részesült az Eucharisztiában. Pár hónap után üzentek nekem, hogy már nem menjek hozzá, mert a fia nem szívesen lát engem. Mint kiderült – szörnyű leírni – a fia azt gondolta, hogy azért nem hal meg az édesanyja, mert pap jár hozzá és az áldozás ad neki életet, ezért az lenne a legjobb, ha nem jönne a pap többet, hátha hamarabb meghal az édesanyja. Sajnos így is lett. S a fiának ezzel a lelkiismerettel kell együtt élnie, hogy megvonta tőle Jézus Krisztust az élet egyedüli forrását.
Két példa arra, hogy az ember az Istentől adott szabad akarat ajándékával dönthet az Isten mellett és az Isten ellen is.
Isten mindig közeledik hozzánk, de mi emberek vagyunk azok, akik elutasítjuk az Ő végtelen szeretetét. Most is azt gondoljuk, hogy kegyetlen a világgal, mert itt ez a járvány, hát milyen Isten az ilyen?
Az Istenről inkább tudjuk, hogy mi igazán, mint azt, hogy mi nem! Tudjuk, hogy jóságos, emberszerető, végtelenül irgalmas, megbocsájtó, kegyelmed adó, hozzánk közeledő, megtestesülő, .…, stb.
Hogy miben nincs benne az Isten? A bűnben, háborúban, a rosszban, a megosztottságban, az önzésben, a haragban, …, stb. Amikor az Isten ajándékát felfedezem az életemben, megtalálom Őt és az Életem részévé válik, – mert szabadon döntöttem mellette – akkor ez a Megtérés, az Atyához fordulás! Mint a Tékozló Fiú, aki azt mondta, hogy „fölkelek és Atyámhoz megyek”. Így ölel át a Gondviselő Isten bennünket is. Ennyi ember nem tévedhet, akik ma Keresztényként élnek és tanúságot tesznek az Igazságról!
Makkai László atya
nyitóképünk forrása: https://www.biblestudytools.com/
