A hivatásban való helytállást nézve számos tényező meghatározó abban, hogy mennyire érzi magát sikeresnek a választott pályán. Alapvetően a helyzet a teljesítmény körül mozog, azaz képes-e az egyén az elvárásoknak megfelelően dolgozni, tud-e azonosulni a hivatás által felkínált értékekkel, szabályokkal, és mennyiben felel meg mindez a személyes céljainak, motivációjának és képességeinek. Mindenképpen fontos kiemelnem, hogy a teljesítménnyel való viszony hozzájárul a sikeresség és a kudarc megéléséhez, a karriercélok eléréséhez, az önértékeléshez, továbbá az megelégedettség érzéséhez. Akkor nem jelent komoly veszélyt a krízis jelenléte a személynél, ha szeretetkapcsolatokon alapuló együttesség, akcióképesen létezik, amelynek része lehet a közösség, a család, a baráti kör.
Az aktív felnőttkori teljesítménykrízis az alábbi formákban érhető tetten:
Kudarcélmények
Akár a hivatáshoz kapcsolódó tanulmányok kapcsán lehetnek előjelei annak, hogy a pályán való helytállás problémás lesz. Ilyen lehet például a többszöri sikertelen vizsgázás, a halogatás, a teljesítményszorongás, vagy a munka világába való belépéstől való félelem. Később már, amikor a pályára lépett az egyén, akkor kialakulhatnak sorozatos munkahelyi kudarcok, amely megakadályozza a sikerélmények elérését. Lehetséges a gyakori hibázás, a pontatlan munkavégzés, az instrukciók követésének nehézsége, a határidők tartásának képtelensége.
Beilleszkedési és alkalmazkodási zavarok
Az adott munkahelyen előfordulhat, hogy a személy minden igyekezete ellenére, hosszú idő után sem találja a helyét. Könnyen lehet, hogy nem tud megfelelő pozíciót találni az intézményi hierarchiában és a szűkebb közösségben, mert szubjektív (pl. félénkség, nem hatékony kommunikáció, szorongás), és/vagy objektív okok (pl. rendszer merevsége, rosszindulatú kollégák, fokozott versenyhelyzet a pozíciókért) akadályozzák meg ebben.
Túlhajszoltság, teljesítménykényszer
Megjelenhet a munkahelyen a túlzottan magas vagy irreális teljesítményelvárások miatt, hogy a személy minden erejével igyekszik megfelelni mindannak, amit tőle elvárnak, mégis kevés, amit nyújtani tud. Az ezzel való szembesülés gyakran azt váltja ki, hogy adott időn belül még többet és jobban próbál teljesíteni, ami miatt túlhajszolttá válik, ám a siker általában így sem érhető el. Idővel ez szinte kényszeres munkavégzéssé válik, például igyekszik kitalálni a főnök gondolatait, előrébb halad a munkával, gondolatban mindig a feladatain dolgozik.
Munkahelyi lelki terror
Olyan elhúzódó konfliktushelyzet, amely gyakran szinte észrevétlenül mérgezi meg a munkahelyi kapcsolatok, miközben aláássa a dolgozók teljesítményét. Mindenképpen negatív kimenetelű helyzetet teremt, ami a főnök-beosztott viszonyban rajzolódik ki. Ennek része lehet a zaklatás, a piszkálódás, az indirekt kommunikáció, különösen olyan helyzetben, amikor a kolléga kifejezetten ambiciózus és jó képességű, azaz a meglévő struktúra fennmaradására nézve „veszélyes”. A folyamat következménye egyrészt pszichoszomatikus jellegű lehet (pl. testi tünetek, mentális problémák megjelenése), másrészt a munkahelyi elköteleződés és bennmaradás akadályát jelentheti.
Magánélet és karrier összeütközése
Ebben a vonatkozásban mindenképpen valamilyen belső konfliktusra lehet gondolni, ami gyakran szerepfeszültségekből fakad. Gyakori probléma, hogy az egyén nehezen tudja az egyes szerepeit egyeztetni a munkával, ami különösen akkor élesedik ki, ha valamilyen más probléma húzódik meg a háttérben (pl. gyermek vagy idős szülő betegsége, párhuzamosan folytatott tanulmányok, párkapcsolati problémák). Ehhez hasonló gondot jelenthet az érték- és normakonfliktusok, amely a személyiség és a munkahely között feszülhet, ha például olyat kérnek a dolgozótól, amit amúgy nem tenne meg. Továbbá ide sorolható a munkaalkoholizmus, egyfajta munkától való függőség állapota, amikor is a feladat minden egyebet felülír (pl. szabadidőt, családi szerepeket). Amennyiben nem tudatosítja az egyén ezt magában, könnyen kényszeressé válhat, eltávolodhat a valódi társas kapcsolatoktól, és hamar kiéghet.
Lefelé mobilitás
Ilyen esetben bizonyos okok miatt a személy a már elért eredményeihez és pozíciójához képest visszalép, úgy is mondhatjuk, hogy lejjebb esik a „társadalmi ranglétrán”. A háttérben ott lehet a pályára való alkalmatlanság, ami lehetséges, hogy a tanulmányok alatt, illetve a pálya elején a szorgalmas és lendületes munkavégzés miatt nem volt szembetűnő, viszont az évek előrehaladtával kitűnik a probléma. Ehhez persze hozzájárulhatnak az időközben megváltozott követelmények, a túlzott munkaterhelés, vagy a személy élethelyzete. Ez utóbbi kapcsán jelenhet meg a személyes krízisállapotok, a kialakult alkohol-vagy drogfüggőség, vagy az egzisztenciális válság hatása.
Az említett tünetek akár a férfi depresszióra is utalhatnak, amely egyrészt megegyezik a klinikai diagnosztikában szereplő major depresszió tüneteivel (pl. tartós lehangoltság, örömre való képtelenség). Másrészt speciálisabb képet mutat, aminek része az eltúlzott tevékenység (pl. túlzásba vitt munkavégzés, sportolás), az időszakosan jelentkező dühkitörések és agresszivitás, az irritábilitás, az impulzivitás, a tolerancia szintjének csökkenése, illetve a különböző függőségekre való hajlam (pl. alkohol, drog, internet). Ennek része még az életeseményekkel ellentmondó érzelemkifejezés és viselkedésmód (pl. krízis során felszabadultság), a motiváció, a koncentráció, továbbá a szexuális érdeklődés csökkenése.
Külön említésre érdemes a kiégés vagy burnout szindróma, amely szintén meghatározó lehet a teljesítménykrízis kialakulásában. Ennek hátterében az áll, hogy a foglalkozási szerep megvalósítása tartósan nem éri el a szerepküldők és/vagy a személy saját elvárásainak szintjét, és az észlelt távolság komoly frusztrációval és szorongással jár együtt. A burnout tünetegyüttes, amit a „hivatás depressziójának” is neveznek nem más mint a munkavégzéssel kapcsolatos érzelmi és személyközi distresszre adott reakció.
Ennek három összetevője a következő:
- Érzelmi kimerültség: az empátiát igénylő hivatásokban a fokozott érzelmi bevonódás miatt kialakul a reménytelenség, a fásultság, és az érintett személyektől való lelki és fizikai eltávolodás igénye. Minderre testi szinten is reagálunk, vagyis különböző tüneteket tapasztalhatunk önmagunkon, például mellkasi fájdalmakat, heves szívdobogást, izomfájdalmat, alvászavart, fejfájást vagy étkezési zavarokat.
- Deperszonalizáció: a személytelenség megélése, amely együtt jár a hivatáshoz kapcsolódó negatív attitűdök kialakulásával, a célok és ideálok elvesztésével. Az érzelmek szintjén ez azt jelenti, hogy mások társaságában kialakul az ingerlékenység, a türelmetlenség, a gyanakvás, a keserűség, akár a teljes kiüresedettség, azaz a magány megélése.
- Személyes hatékonyság csökkenése: kialakul az inkompetencia érzése, vagyis azt érzi az illető, hogy nem képes megfelelő munkavégzésre, elégedetlen önmagával, hatékonysága csökkent. Ez tekinthető a viselkedéses szintnek, amelyben a koncentráció nehézsége, a cselekvőképtelenség, és akár a teljes feladás manifesztálódhat.
Makkai László atya
nyitóképünk forrása: https://upraise.io
