Az ember egyik legmélyebb és legősibb törekvése a boldogság keresése. Életünk jelentős részét annak reményében szervezzük, hogy egyszer majd elérkezünk ahhoz az állapothoz, amikor végre elégedettek leszünk önmagunkkal és az életünkkel. A legtöbb ember kész listát tudna készíteni arról, mi tenné boldoggá: több pénz, biztosabb egzisztencia, szebb otthon, sikeresebb karrier, harmonikusabb párkapcsolat, világkörüli utazás vagy éppen nagyobb társadalmi elismerés. Az emberi elme azonban meglepően pontatlanul jósolja meg saját jövőbeli érzelmi állapotait. Nem csupán rosszul becsüljük meg, mi fog bennünket boldoggá tenni, hanem azt is, hogy egy-egy esemény milyen hosszan lesz képes fenntartani ezt az érzést. A pozitív pszichológia ezt a jelenséget affektív előrejelzési torzításnak (affective forecasting bias) nevezi.
1. Az első tévedés: túlbecsüljük a külső sikerek jelentőségét
Valójában azonban rendkívül gyorsan alkalmazkodunk az új körülményekhez. Ezt a jelenséget hedonikus adaptációnak vagy hedonikus futópadnak nevezik. Legyen szó fizetésemelésről, új autóról, nagyobb lakásról vagy régóta vágyott utazásról, ezek öröme néhány hét vagy hónap után fokozatosan elhalványul, és visszatérünk korábbi érzelmi egyensúlyunkhoz.
Ennek klasszikus példája a lottónyertesek és a súlyos balesetet szenvedett emberek vizsgálata. A kutatások azt mutatják, hogy a lottónyertesek boldogságszintje kezdetben jelentősen megemelkedik, míg egy súlyos, például gerincsérülést szenvedett emberé drámaian lecsökken. Meglepő módon körülbelül egy év elteltével mindkét csoport érzelmi állapota nagyrészt visszatér a korábbi alapállapotához. Az emberi psziché rendkívüli alkalmazkodóképességgel rendelkezik: a jóhoz és a rosszhoz egyaránt képes hozzászokni.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden élethelyzet egyformán könnyű vagy nehéz, hanem azt, hogy a tartós boldogság nem pusztán a külső eseményektől függ.
2. A második tévedés: állandóan másokhoz hasonlítjuk magunkat
A boldogtalanság másik jelentős forrása a társas összehasonlítás. Az emberi agy nem abszolút módon értékeli saját helyzetét, hanem folyamatosan referencia-pontokat keres. Saját életünket más emberek életéhez mérjük.
A közösségi média világában ez különösen erősen jelenik meg. Mindig találunk valakit, aki gazdagabb, sikeresebb, fiatalosabb, vékonyabb vagy egzotikusabb helyen nyaral. Ez a folyamatos összehasonlítás könnyen elégedetlenséget szül, még akkor is, amikor objektíven jól élünk.
Klasszikus példája ennek az olimpiai érmesek vizsgálata. A kutatások szerint a bronzérmesek gyakran boldogabbnak tűnnek, mint az ezüstérmesek. Ennek oka nem maga az eredmény, hanem a viszonyítási pont. A bronzérmes arra gondol, hogy éppen sikerült felállnia a dobogóra, míg az ezüstérmes azt éli meg, hogy egyetlen lépés választotta el az aranyéremtől. Ugyanaz az objektív helyzet teljesen eltérő érzelmi élményt eredményezhet attól függően, hogy mihez viszonyítjuk.
Ez arra figyelmeztet, hogy nem az események önmagukban határozzák meg érzelmeinket, hanem az, ahogyan értelmezzük azokat.
3. A harmadik tévedés: agyunk a veszélyekre van hangolva
Az evolúció során az emberi agy elsődleges feladata nem a boldogság megteremtése volt, hanem a túlélés biztosítása. Ezért figyelmünk természetes módon sokkal érzékenyebb a veszélyekre, a problémákra és a negatív eseményekre, mint a pozitív élményekre. A pszichológia ezt negativitási torzításnak (negativity bias) nevezi.
Becslések szerint naponta több tízezer gondolat fordul meg az ember fejében, és ezek jelentős része negatív tartalmú vagy aggodalmakkal kapcsolatos. A kutatások arra is rámutatnak, hogy szorongató gondolataink nagy része végül soha nem válik valósággá. Mégis újra és újra végiggondoljuk őket, mert agyunk inkább a lehetséges veszélyeket keresi, mint a jelen pillanat örömeit.
Ezért fordul elő gyakran, hogy egy kellemes időszakban sem tudunk teljesen felszabadultan örülni. Már előre azt kutatjuk, mikor következik be a következő probléma, mi romolhat el, vagy mit veszíthetünk el.
A veszélyek keresése egykor a túlélést szolgálta, napjainkban azonban sokszor a belső nyugtalanság forrásává válik.
Van választásunk…..
A pszichológia nem állítja, hogy a boldogság egyszerű döntés kérdése, hiszen azt genetikai tényezők, személyiségünk, életkörülményeink, kapcsolataink és testi-lelki egészségünk egyaránt befolyásolják. Ugyanakkor egyre több kutatás igazolja, hogy gondolkodásmódunk és figyelmünk tudatos alakításával jelentősen növelhetjük jóllétünket.
Ha felismerjük elménk három gyakori tévedését – hogy túlértékeli a külső sikereket, állandóan másokhoz hasonlít bennünket, valamint természetes módon a negatívumokra összpontosít –, máris kevésbé válunk ezeknek a mechanizmusoknak a foglyaivá.
A boldogság nem elsősorban annak következménye, hogy minden vágyunk teljesül, hanem annak, hogy megtanuljuk értékelni azt, ami már jelen van az életünkben. Nem a tökéletes körülmények tesznek bennünket boldoggá, hanem az a képességünk, hogy tudatosan irányítsuk figyelmünket, hálával tekintsünk életünkre, és kapcsolatainkban megtapasztaljuk a szeretetet.
A boldogtalanság lehetősége valóban mindannyiunkban ott rejlik. De ugyanígy bennünk van a boldogság lehetősége is. A kérdés nem az, hogy lesznek-e nehézségeink, hanem az, hogy megtanuljuk-e felismerni és alakítani azokat a belső folyamatokat, amelyek meghatározzák, hogyan éljük meg életünk eseményeit.
László atya
Fotó: https://pixabay.com/hu/ (ingyenes letöltés)
