A család az első és meghatározó közösség, amelyben az ember megszületik, fejlődik, kapcsolatba lép, és elkezdi kialakítani önmagát. A pszichológia és különösen az individuálpszichológia egyik izgalmas kérdése, hogyan hat a testvérsorrend – vagyis az, hogy valaki elsőszülött, középső, legkisebb vagy egyke – a személyiség fejlődésére. Alfred Adler, az individuálpszichológia megalapítója

A papság Isten ajándéka az Egyháznak. A hivatás felismerése és beteljesítése ma is, mint mindig, a kegyelem és az emberi válasz dialógusában valósul meg. A pappá formálódás folyamata azonban nem csupán teológiai, hanem pszichológiai, antropológiai és pasztorális dimenziókkal is bír. Pasztorálpszichológusként és teológusként azt tapasztalom, hogy a mai fiatalok belső

Az Egyház történetében a zsinatok mindig is olyan krízishelyzetekre adott válaszok voltak, amikor az idők jeleit felismerve szükségessé vált a tanítás és a lelkipásztori gyakorlat mélyebb tisztázása. A niceai, a tridenti és a II. Vatikáni Zsinat mind ilyen fordulópontot jelentett. Napjaink világa drámai ütemben változik: a digitális forradalom, a bioetikai

Az emberi élet sokszor hangos. Gondolatok kavarognak bennünk, terveket szövögetünk, döntéseket próbálunk hozni. A külvilág zaja, a napi teendők sürgetése, az elvárások súlya gyakran elhomályosítja azt a belső teret, ahol valódi élet születik. Mert az igazi élet az, amely nemcsak lélegzik, hanem értelmet, irányt és mélységet hordoz mindig csendben születik.

„A trauma nemcsak az, ami történt velünk, hanem az is, ami nem történhetett meg – például a védelem, a megértés, a szeretet hiánya.” Dr. Gábor Maté Sokan élnek felnőttként úgy, hogy lelkük mélyén hordoznak olyan sérüléseket, amelyeket gyermekkorukban szenvedtek el sokszor anélkül, hogy tudatosítanák, ezek a régi sebek milyen erővel

Egyre gyakrabban találkozom olyan emberekkel, akik életük külső mércéje szerint rendben vannak. Elértek sok mindent: pozícióban vannak, elismerik őket, mások számítanak rájuk. Mégis, amikor leülnek, és megkérdezem, hogy valójában hogy vannak, gyakran csend következik. A tekintetük mögött ott a fáradtság, az üresség, néha a szégyen is, hogy nem tudnak örülni

Napjainkban két, egymással szorosan összefüggő valóság formálja a magyar katolikus közéletet: a hívő közösségek és a papság számának csökkenése, valamint az Egyházba vetett bizalom megrendülése. Ezek a jelenségek nem pusztán statisztikai adatok, hanem mögöttük valódi emberek, sorsok, lelki válságok húzódnak meg. Pasztorálpszichológiai szempontból ezek nem egyszerűen szervezeti problémák, hanem a

A szentév nem „hangulatjavító kampány”, hanem kapcsolati idő: Isten kezdeményez, az ember válaszol. A 2025-ös jubileum bullája (Spes non confundit – „A remény nem csal meg”) rögzíti a keretet: a Szent Kapu megnyitásával 2024. december 24-én elindult a szentév, és Rómában 2026. január 6-án, Vízkeresztkor zárul. Ez az idő Isten

Kevés olyan hivatás létezik, amely olyan mélyen formálja a jövőt, mint a pedagógusé. Munkája egyszerre épít értelmet és lelket, jellemet és közösséget. A pasztorálpszichológia, mint a teológia és a pszichológia találkozási pontja, különleges fényt vet erre a hivatásra: nem csupán tudásközvetítésről, hanem kapcsolatban történő nevelésről van szó. Olyan kísérésről, amelynek

„Én vagyok az áldozat!” – sok családban, munkahelyen és közösségben ismerős fordulat. Vannak helyzetek, amikor valaki huzamosan befolyásolja, bántja vagy megfélemlíti a környezetét, majd amikor szembesítik a következményekkel, hirtelen az üldözött szerepébe lép. Ez a fordulat nem puszta ügyeskedés, hanem összetett pszichés és csoportdinamikai folyamat eredménye: szégyen elől menekülő énvédekezések,

„A szeretet nem határtalanság, hanem határokkal őrzött igen.” Laci atya. Sokunk tapasztalata, hogy éppen a kedves, megbízható, érzelmileg érzékeny emberek sérülnek a legmélyebben. Ők azok, akik meghallgatnak, visznek még egy kört, észreveszik a kimondatlan fájdalmat is és éppen ezért könnyen célponttá válnak. A kérdés nem az, hogy rossz-e jónak lenni,

A digitális korszakban kapcsolatok születnek és szakadnak meg egyetlen kattintással. A közösségi média világa sok lehetőséget ad az összekapcsolódásra, ugyanakkor újfajta sebeket is okoz. Az egyik legkeményebb gesztus a „letiltás”, amikor valaki teljesen megszünteti a kapcsolatot, és láthatatlanná válik a másik számára. Bár első pillantásra technikai műveletnek tűnik, valójában mély