„Itt van az ősz, itt van újra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
Petőfi Sándor verse néhány nap múlva aktuálissá válik, és megtapasztalhatjuk minden érzékszervünkön keresztül a közelgő ősz ezernyi színvarázsát, illatát, különleges hangulatát. Mint ahogyan az őszi falevelek is többféle színben hullajtják leveleiket, megannyi vegyes érzéssel viseltetnek iskolás gyermekeink a szeptemberi tanítás kezdete iránt, kiváltképp egy ilyen hosszú szünet után, mint amelyet a pandémia hívott életre. Izgatottság, öröm, kíváncsiság, szorongás, félelem, frusztráció, bizonytalanság- azon emocionális állapotok tárháza, amelyekkel megélik a diákok a szeptember 1- jét, és az azt követő időszakot. Hasonlóan viseltetnek a szülők is, függetlenül a gyermek életkorától, hiszen a kicsit kötetlenebb, lazább nyári szünet után újra vissza kell rázódni a strukturált, sok esetben sűrű programokkal teli mindennapokhoz, lavírozva az iskola és munkahely között. Érdemes megvizsgálni, hogy az egyes korosztályokat hogyan érintheti a tanévkezdés, megérteni, milyen tapasztalatokkal, hiedelmekkel felvértezve indulnak útjukra az iskola felé, hiszen csakis ezen információk birtokában segíthetünk nekik abban, hogy gördülékenyen alakuljanak az iskolai évek számukra és kellemes, pozitív lenyomatot hagyjanak emlékeikben.
Első osztály- azt gondolom, az iskolai évek közül talán ez a legszínesebb, ami az érzelmeket, és tapasztalatokat illeti. Pozitív emóciók tekintetében mindig ott találjuk az izgalmat, érdeklődést, kíváncsiságot, melyeket megszínezi az új füzetek, könyvek vásárlása, a gyermek által választott iskolatáska és tolltartó birtoklásának öröme. Minden az újdonság erejével hat, amit a személyiségük változatosságából fakadóan másként reagálnak le. Szoktuk mondani, hogy aki kellően iskolaérett, vagyis testi, értelmi, pszichés és szociális készségei életkorának megfelelően, harmonikusan fejlettek, azok számára könnyebben megy az új keretekbe és közösségbe való beilleszkedés. Vannak olyan gyerkőcök is, akiknek jóval nehezebb a játékos óvodai helyzetekből a merev, strukturált iskolai közegbe való átállás. Egy 6 éves gyermek idegrendszere ugyanis még nem feltétlenül érett ahhoz, hogy a környezetből érkező ingereket, amelyeket eltérő csatornákon fogad (vizuális, auditív, taktilis), feldolgozza, rendszerezze és egy adekvát választ adjon rá. Idővel az idegrendszer érése, vagy szükség esetén a fejlesztések segítségül szolgálnak ebben a folyamatban. Fontos megjegyezni, hogy körülbelül fél év, amíg a gyermek megszokja az iskolát, és képes megfelelően alkalmazkodni az új környezethez, elvárásokhoz. Az ilyenkor fellépő pszichés tünetek közül előfordulhatnak szomatikus panaszok (hasfájás, fejfájás), körömrágás, bepisilés, felléphetnek magatartás- és viselkedés problémák. Abban az esetben, ha a szimptómák hónapokig elhúzódnak, érdemes szakember segítségét és tanácsát kérni. Kisiskolás kor alsó tagozatában a teljesítmény kerül a középpontba, és ezzel együtt a másikkal való összehasonlítás, rivalizálás. Természetesen minden szülőnek a saját gyermeke a legokosabb és a legtehetségesebb, és ez így is van jól, mindazonáltal fontos, hogy a külön órák és szakkörök megválasztásánál megtartsuk az arany középutat, vegyük figyelembe gyermekeink teherbíró képességeit és ne erőltessük az olyan sportokat, foglakozásokat, amelyek nem a képességeikre predesztinálnak. Felső tagozatban és az utána következő középiskolás szakaszban még mindig lényeges lehet számukra a teljesítmény, de előtérbe kerülnek a kortárskapcsolatok, melyek jelentős mértékben befolyásolják gyermekeink hangulatát, érzelmi állapotát. Mindezt nehezíti és árnyalhatja a kamaszkorral járó normatív krízis, amelyet az identitáskeresés és az identitás alakítása jellemez. A személyiségfejlődés ezen stációjában a diákok a „Ki vagyok én?” kérdésre keresik a választ, miközben küzdenek a szülőkkel, az osztálytársakkal, a külsejükkel, a tanulással. Ebben az életkorban előforduló tünetek között szerepelnek a hangulatingadozások, alvás- és evés problémák, testképzavarok, valamint a különböző addikciók. Nehéz feladat szülőként helytállni, és megfelelően reagálni, úgy, hogy a serdülő ne távolodjon el tőlünk és megmaradjon a bizalma irányunkban.
Nézzünk néhány példát, mellyel minden korosztálynak segítségére lehetünk iskolakezdés során és az azt követő időszakban is:
Napirend kialakítása– ez nemcsak kisebb gyerekeknek hasznos, de a kamaszoknál is fontos lehet, hogy segítségükre legyünk azzal, hogy vizuális eszközök segítségével (pl. napirend kártyák) rendszerezzük a mindennapokat. Ezt közösen is elkészíthetjük és fontos, hogy kirakjuk egy jól látható helyre, így tudják követni, hogy melyik esemény után melyik program következik, ami biztonságot, bejósolhatóságot ad a mindennapokban. Érdemes a hétvégéket is strukturálni, és figyeljünk arra, hogy iktassunk be valamilyen mozgásformát, közös családi programot, közös étkezéseket, szabadtéri programokat.
Kommunikáció- sok szülő panaszkodik arra, hogy amikor megkérdezi gyermekétől, hogy mi volt az iskolában, az a rendkívül tartalmas válasz érkezik, hogy „Semmi”. Úgy vélem, őszinte odafigyeléssel, kitartással meg tudjuk találni a közös témát gyermekeinkkel. Azt szoktuk tanácsolni, hogy mesélhetünk arról, mi hogyan éltük meg az iskolakezdést, miket játszottunk, hol volt a suliban a kedvenc helyünk. Előbb- utóbb találunk olyan fonalat, amelyre rá tud csatlakozni a gyerkőc! Lényeges, hogy igyekezzünk empatikusan viszonyulni feléjük és tükrözzük vissza érzéseiket, ahelyett, hogy bagatellizálnánk azokat. pl. „Látom és megértem, hogy izgulsz, ez teljesen természetes. Sok gyerek fél az iskolától.” Ezáltal megtapasztalja, hogy érzései elfogadhatóak, ahelyett hogy tiltás alá kerülnének.
Végül, de nem utolsó sorban a szülői minta és példamutatás az, amellyel segíthetjük gyermekeinket. Csakis úgy lehetünk hitelesek, ha érzéseink, tetteink és az, amit kommunikálunk, összhangban állnak egymással. Tartsuk mindig szem előtt, hogy a gyermek a jövő és mi formáljuk őket, tőlünk kapják a hitet, az értékrendet, valamint a fizikai és pszichés biztonságot egyaránt.
„Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, mely ha megöregszik, akkor sem tér el attól. „ (Példabeszédek 22:6)
Nyitóképünk forrása: https://hu.pinterest.com/pin/457959855851759567/
